Kárpátalja anno: Terbesfejérpatak

Terebesfejérpatak (ukránul Dilove) község Ukrajnában, Kárpátalja Rahói járásában. Említik Terebesfehérpatakként is, korábbi neve Trebusafejérpatak volt. Közigazgatásilag Komlós (Hmeliv) és Körtelep(Kruhlij)tartozik hozzá, valamint az 1940-es évek elején hozzátartozott Kismező is.
A település nevezetessége, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia Térképészeti Intézetének számításai szerint Európa földrajzi középpontja Terebesfejérpatak határában található, ahol ezt megörökítve 1887-ben egy obeliszket állítottak fel.
A község Rahótól 17 km-re délre, a Tisza partján fekszik, átszeli az Ungvár–Rahó országút. Határtelepülés, itt ér a mai Romániából Ukrajna területére a mély és meredek Tisza bal oldalán húzódó – napjainkban használaton kívüli – vasúti pálya, mely az Osztrák–Magyar Monarchia idején épült, Máramarosszigetet és Rahót kötötte össze.
Nevének előtagja a szláv trebiti (irtani) igéből ered és egykori erdőirtásra utal. A község két falu – Trebusa (Terebes) és Fejérpatak (Fehérpatak) – egyesítéseként jött létre a XIX. században. Ezt követően Trebusa-Fejérpataknak, Trebusafejérpataknak, Trebusafehérpataknak is nevezték. 1901-ben rögzítették a Terebesfejérpatak nevet.Az ukrán Gyilove elnevezés hivatalosan 1946 óta van használatban.
A település első említése egy 1615-ös iratban található, ahol Tribusfalvaként szerepel.
1861-ben Manlicher bécsi császári és királyi pénzügyminiszteri titkár helyszíni tanulmánya alapján vasgyárat nyitottak a faluban. Majd ennek helyén Káhán Kálmán és fiai üveggyárat létesítettek, mely 1926-ig működött. Ezek, valamint a helyi fűrészüzemek hatására számos magyar és német család telepedett le a környéken.
Terebesfejérpatak a trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Tiszavölgyi járásához tartozott. Ezután Kárpátaljával együtt Csehszlovákia része lett, majd 1939 márciusában a Magyar Királyi Honvédség visszafoglalta a területet.
1944 őszén a szovjet csapatok bevonulása után a Szovjetunióhoz került. Ekkor több mint ötven magyar és német férfit hurcoltak el a községből a málenykij robotra, közülük heten vesztették életük.
1968-ban márványbánya, 1976-ban márványlap készítő üzem nyílt a faluban.
Fényes Elek 1851-es leírása szerint Trebusán 503 görög és 18 római katolikus élt, előbbiek anyatemplommal is rendelkeztek, Fehérpataknak pedig 314 görög és 3 római katolikus lakosa volt.
Az 1910-es népszámlálás szerint 2251 lakosból 1316 (58,5%) ruszin, 611 (27,1%) magyar és 217 (9,6%) német nemzetiségű volt; 1383 (61,4%) görög katolikus, 494 (21,9%) római katolikus és 334 (14,8%) izraelita vallású lakos élt itt.
1984-ben 160 (5,33%) magyar élt Terebesfejérpatakon, 1991-ben pedig körülbelül 250 (7,81%). A 2001-es népszámlálás adatai szerint a település 2673 lakosából 84 (3,14%) volt magyar nemzetiségű.
A csehszlovák korszakban már nem volt magyar iskolája, és 1945 után sem indítottak itt magyar iskolát. 1990-ben a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség a helyi ukrán iskolában megszervezte a magyar nyelv fakultatív oktatását.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség terebesfejérpataki szervezete 1989. október 29-én alakult meg 23 taggal.
Terebesfejérpatak lakossága többségében görögkatolikus, valamint ortodox, szórványban élnek itt római katolikusok és reformátusok is.
A görögkatolikus templom 1750-ben épült Szűz Mária tiszteletére. Tetőzete kettőzött. A bejárat előtti tornácot oromzatos előtető fedi. Tornya négyzetes alapú, hagymasisakos.1949-ben, amikor a Szovjetunióban betiltották a görög katolikus vallást, a templomot bezárták. Az 1960-as években honismereti múzeumot rendeztek be benne. 1995-ben kapták vissza a hívek.
1989 óta a római katolikusok is kérik elkobzott templomuk visszaadását. 1990-ben közös összefogással kápolnát építettek.
A község határában emelkedik a Máramarosi-havasok egyik legmagasabb csúcsa, a Pop Iván (1940 m).
Forrás: wikipedia.org