Katonakönyv, nem csak katonáknak

Könyvbemutatót és író-olvasó találkozót tartottak a Rákóczi-főiskolán november 26-án. A Katonakönyv kárpátaljai debütálásának alkalmából a mű szerzői közül hárman – Gazda Albert, Makai József és Tóth Tibor –, továbbá a kötet kiadójának képviseletében Vörös András látogatott el a Vérke- parti városba. Az eseményt a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Történelem- és Társadalomtudományi Tanszéke szervezte.

A Katonakönyv öt veterán – Gazda Albert, – Horváth Viktor, – Huncik Péter, – Makai József, – Tóth Tibor – tollából született meg, akik öt különböző országban – szovjet, román, csehszlovák, román, magyar – és alakulatban teljesítették szolgálatukat a ’80-as években. A mű a Cser Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2019-ben. A 280 oldalnyi kiadvány megírásakor a szerzők arra törekedtek, hogy alkotásukban ne csupán anekdotázzanak, hanem visszaemlékezésükkel valós tükröt mutassanak katonalétükről.

A rendezvény megnyitásaként a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszék tanszékvezető- helyettese, dr. Szakál Imre köszönetet mondott Kacsur Gusztávnak azért, hogy felhívta a főiskola figyelmét a kiadványra, továbbá lehetővé tette a beregszászi bemutató létrejöttét. „Továbbra is azt próbáljuk körüljárni, hogy a Szovjetunió hadseregei milyen szocializációs terepet szolgáltak a magyarok számára” – mondta a tanszékvezető a program felvezetéseként, majd hozzátette: ez egy kiváló alkalom arra, hogy összehasonlító perspektívából tekintsünk a témára.

A kötet szerzőivel és kiadójával folytatott beszélgetést Császár István, a tanszék adjunktusa moderálta, aki egy más besorolással mutatta be a Katonakönyv íróit: „üdvözölhetjük körünkben Gazda Albert tüzért a szovjet hadseregből, Tóth Tibor ejtőernyőst az Erdélyből, illetve Makai Józsefet a jugoszláv gyalogság képviseletében”.

Gazda Albert elmondta, hogy a könyv ötlete már 2014-ben felmerült, csak tavaly vágtak bele a megvalósításba, mikor „egy-két hónapon belül összeállt a szerzőgárda”. A társszerző azt is kifejtette, hogy nem volt műfaji, sem más megkötés, csupán annyi, hogy „az anekdoták világától emelkedjünk el”.

Tóth József arról számolt be, hogy amikor elkezdte visszaemlékezéseit megírni, „valami hihetetlen erő és kiteljesülés érzés lett úrrá rajta”, majd azt is hozzátette, hogy talán néha érezni az elkészült művön az izzadságot, de ennek a könyvnek minden írásán látszik, hogy nem erőlködésből jött létre.

A találkozón felelevenítették azt a – harminc évvel ezelőtt már javában haldokló, mára már múlttá vált – rendszert, amelyben a szerzők katonáskodtak, illetve a sorkatonaság szükségességéről is szó esett. Ennek kapcsán Makai elmondta, hogy bár ő katonaszökevény, de nem pacifista, így szerinte a fegyveres erőkre szükség van, mert „ha nincs háború, akkor két háború között vagyunk”.

A rendezvény jó hangulatú fórummal zárult, amely során a volt katonák még több érdekességet osztottak meg szolgálatukkal kapcsolatban.

Szabó Kata
Kárpátalja.ma