Kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Levéltárban „Málenkij Robot” címmel
Több mint 70 éve, hogy 1944–45-ben megkezdték a Szovjetunióba kényszermunkára történő internálást.
A kárpátaljai magyarok 1944-es deportálásának állítottak emléket a Magyar Nemzeti Levéltárban. A kiállítást november 28-án Bocskor Andrea EP-képviselő, a Kulturális és Oktatási Bizottság alelnöke nyitotta meg.
Nem sok olyan része van Európának, mely annyi hatalom fennhatósága alá került a XX. század folyamán, mint a mai Kárpátalja. A hányatott sorsú terület több mint ezer évig Magyarországhoz tartozott, azonban az I. világháborút követően leszakították az anyaországról, majd közel húsz évig Csehszlovákia részét képezte. Ettől kezdve terjedt el a Kárpátalja megnevezés a hivatali szóhasználatban.
A kiállítást immáron tizenharmadik alkalommal mutatják be. A magyar kormány a 2015-ös évet a Szovjetunióba elhurcolt kényszermunkások és politikai foglyok emlékévének nyilvánította, így sok ehhez kapcsolódó rendezvény van országszerte. Hogy miért is fontos nekünk Kárpátalja, miért kell emlékeznünk az 1944-es időszakra és megosztani minél több emberrel, arról Bocskor Andrea EP-képviselő, a Kulturális és Oktatási Bizottság alelnöke fejtette ki véleményét.
„Az 1944-es kárpátaljai deportálás nem csak a kárpátaljai közösség tragédiája, hanem az egyetemes magyar történelem része, mint ahogy a kárpátaljai magyarság is a magyar nemzet szerves részét alkotja.”
„Többször előfordult az Európai Unióban, hogy amikor azt mondtam Kárpátalja, nem igazán tudták miről beszélek. Megkérdezték, melyik ország területén van, mire azt feleltem, hogy Ukrajna. Ezen a ponton már végképp nem értették, hogy akkor miért beszélek magyarul, és miért vagyok magyar képviselő. Ezekből a kérdésekből evidenssé vált, hogy egy kárpátaljai tematikájú kiállítási anyagot nincs értelme úgy bemutatni, hogy nem tisztázzuk legelőször is azt, mi az a Kárpátalja, és hogy jutottunk el az 1918 előtti állapotoktól egészen napjainkig” – mesélte el a képviselőasszony a kiállítási anyag bemutatása során.
Fülöp Tamás, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgató-helyettese emlékbeszéddel készült a kiállítás megnyitójának alkalmából, hogy megfelelőképpen emlékezzünk ezekre az eseményekre.
„A Kárpát-medencei magyarság XX. századi nemzeti traumái során, mélységében a legjelentősebbek között kell nyilván tartanunk a magyar nemzetiségű és Magyarország egykori területén élt más nemzetiségű polgári lakosság II. világháború utáni tömeges elhurcolását és a Szovjetunióba kényszermunkatáborokba történő deportálását” – mondta a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgató-helyettese, majd hozzátette: „Reméljük, a kárpátaljai magyarság 1944-es tragikus sorsának bemutatásán keresztül hozzájárulhatunk az egész nemzet közös emlékezetének megőrzéséhez, ápolásához.”
Kárpátalján az 1990-es évektől megkezdődött a málenykij robot áldozatai névsorának összegyűjtése, melyet a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség indított el először. A kutatási témát dr. Soós Kálmán kezdeményezésére 2004-től a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Lehoczky Tivadar Kutatóintézete kezdte el tanulmányozni, ennek az eredményét láthatjuk a kiállítási anyagban, melynek szerkesztője az intézet kutatója, Molnár D. Erzsébet.
A „Málenkij robot” című tárlat 2016 januárjának végéig megtekinthető a Magyar Nemzeti Levéltárban.
Bocskor Andrea EP-képviselő sajtószolgálata
Kárpátalja.ma