Kilencven éve született Latinovits Zoltán Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész

Kerek kilencven éve, 1931. szeptember 9-én született Latinovits Zoltán, minden idők egyik legnagyobb magyar színésze, film- és előadóművésze. A posztumusz Kossuth-díjban is csak a a kommunista rendszer összeomlása után részesülő, a Kádár-rezsim által módszeresen üldözött „Színészkirály” tragikus körülmények között vesztette életét. Egy olyan korszakban erősítette meg kiállásával, művészetével nemzeti identitásunkat és adott hangot az ember diktatúrákkal összeegyeztethetetlen szabadságvágyának, amikor e két eszmét tűzzel-vassal irtották Magyarországon.

Édesanyja Gundel Katalin, a legendás vendéglátós família sarja. Második férjétől, Frenreisz Istvántól születtek Latinovits féltestvérei, (művésznevén) Bujtor István és Frenreisz Károly.

Latinovics építész diplomát szerzett, majd a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. 1962-ben került a fővárosba, a Vígszínházhoz. Játszott és rendezett Veszprémben. Utoljára a Fővárosi Operett Színházban lépett fel. Szuggesztív indulatok, belső tűz, az érzelmek és az értelem harmóniájából fakadó alakábrázolás jellemezte művészetét. 1959-ben filmezett először. Több mint ötven filmben játszott, legemlékezetesebbet az Isten hozta őrnagy úr és a Huszárik Zoltán rendezte Szinbád szerepében alakított. Kiváló volt Ady, József Attila, Illyés Gyula verseinek előadójaként is. Rendezőként is a megszállottság és a kérlelhetlen igényesség jellemezte. Latinovits sokat viaskodott az akkori hatalom képviselőivel, igazságkeresését, jobbító szándékát írásban is megfogalmazta a Ködszurkáló című (1973) önéletrajzi kötetében. A kortársak meg nem értése felőrölte idegeit. Máig vitatott, hogy a balatonszemesi vasútállomáson „véletlen” baleset történt-e vele vagy öngyilkos lett.

Forrás: hirado.hu/ezenanapon.hu