Lesz-e feltámadás?

Mélyrepülés és stabilizálódás, avagy kultúra és üzletpolitika az orosz könyvkiadásban.

„Oroszországban manapság csak színvonalas könyveket szabad írni, mert az olvasók a válság következtében kevesebbet olvasnak, és igényességük, ha tönkre nem is tette az orosz könyvkiadókat, de az életüket igen megnehezítette” – tudtuk meg Oleg Jerofejevtől, aki a Zebra Je Könyvkiadó képviseletében látogatott Magyarországra.

A lassan immár hároméves Aspektus vitaklub 2014-es évadkezdő rendezvényére január 4-én, most nem az egyetemen, hanem – témája miatt – a budapesti BookStation Idegennyelvi Könyvesboltban került sor, ahol Schrödl Ádám köszöntőjében kiemelte, hogy nagy jelentőséget tulajdonítanak az idegen nyelvű könyvek magyarországi terjesztésének. A 2000-es évek elején indított , a Nyugati Pályaudvar szomszédságában működő üzletük egy évtized alatt nagy mértékben kibővítette a választékát, és mára már orosz könyvekkel is rendelkezik.

Az Aspektus témafelelőse, Gecse Géza a rövid bevezetőt megköszönve arra hívta fel a közönség figyelmét, hogy Oleg Jerofejev ez alkalommal néhány hete megjelent könyveket is hozott magával Oroszországból, amelyeket ugyanúgy meg lehet vásárolni a helyszínen, mint például az Aletheia pétervári kiadó néhány kiadványát is. Gecse ezt követően arról beszélt, hogy még mindig igen furcsa az orosz levéltárak nyilvánossági gyakorlata. Itt van például Sztálinnak egy 1939. augusztus 19-i, a háború várható alakulásáról szóló beszéde, amelyre mérget lehet venni – több másfajta forrással alá lehet támasztani a valódiságát, ám a mai napig nem ismerték el hivatalosan, hogy létezne, egész egyszerűen nem közölték. Valószínűleg hasonló lesz a sorsa, mint az 1939.augusztus 23-i szovjet-német megnemtámadási egyezmény titkos záradékának, amelyről az oroszok hosszú évtizedekig azt állították, hogy gyalázatos vádaskodás, mígnem a peresztrojka idején aztán közölték az eredeti szöveget. Az orosz és a szovjet történelemnek vannak más hasonló részei, amelyeket gyakran más, például nyugat-európai forrásokból jobban meg lehet ismerni, mint odahaza. A magyar kutatók közül pontosan ezt bizonyítja Majoros István egyetemi tanár munkálkodása, aki francia levéltárakban járva több információt talált az 1917–1921 között zajló orosz polgárháborúról, mintha ezzel Oroszországban próbálkozott volna.

Az ELTE Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékének vezetője kifejtette, hogy már a 19. század végén kialakult a határozott nézet, miszerint Európába az Oszmán Birodalom nem, Nagy-Britannia és Oroszország viszont beletartoznak. Az először 1984-ben ösztöndíjjal Párizsban kutató Majoros István szerint: „a Nagy Péter idején kezdődő nyitásnak, majd az I. Sándor cár alatt megvalósított oktatáspolitikának köszönhetően a 20. század elejére az orosz értelmiség elérte az európai élvonalat.” Ezzel párhuzamosan, korábban csak német, majd az 1890-es évektől immár francia forrásokból egyre több információ érkezett a rejtélyes Oroszországba Nyugat-Európából. Majoros szerint orosz ügyekben a franciák rendkívül tájékozottak voltak, ráadásul jelentéseik még a bolsevikokkal kapcsolatban sem nevezhetők elfogultaknak. Csak azt szerették volna elérni, hogy az oroszok folytassák a háborút, és a francia–orosz szövetséget, amire viszont a bolsevikok nem voltak hajlandóak.

Ezt követően Ljudmila Ulickaja orosz írónő felfedezője, első magyarországi fordítója és népszerűsítője, V. Gilbert Edit mutatta be a Zebra Je kiadó rendkívül széles kínálatát, amelynek Alekszandr Okuny: Placebo című könyvéhez pont Ulickaja írt előszót. Mint a Pécsi Tudományegyetem Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszékének oktatója fogalmazott, a Zebra Je kínálata igen széleskörű: a populáris irodalomtól, a sci-fi és az erotikáról szóló művek mellett találunk benne gyermekkönyveket is.

Gecse Géza elmondta, hogy nálunk még mindig kevesen tudják, hogy a Zebra Je kiadó neve az egyik leghíresebb orosz író és egyben a kiadó elnöke, Viktor Jerofejev nevéből ered. Volt rá példa, hogy egy évben összesen egymillió könyvet adtak ki, köztük drágának számító kiadványokat (14 ezer Ft/db) kétszáz példányban, s emellett jellemzően olcsóbb könyveket –több tízezres példányszámban.

Az író fia, Oleg Jerofejev bő tíz éve, megalakulása óta dolgozik a kiadónál. „A Zebra név azt jelképezi, hogy mindenki életében vannak fekete és fehér sávok, boldog és kevésbé boldog pillanatok. A kiadó első nyolc éve a világos időszakot jelentette, de az utóbbi öt év inkább fekete volt.” Oleg Jerofejev ezzel arra utalt, hogy az orosz emberek – a válság óta – egyre kevesebbet olvasnak. Ennek következtében minden kiadónál 30-35%-kal csökkent az eladott könyvek száma. A moszkvai könyvkiállításokon az ember gyakran érzi úgy, hogy ennek az ellenkezője az igaz, de ez csalóka látszat. Neki gyakorta van olyan érzése, hogy „már mindent megírtak”, éppen ezért – ha talpon kívánnak maradni – különleges projektekkel kell előállniuk, amelyek többsége viszont anyagilag megterhelő, és rengeteget kell vele dolgozni. A munka és az anyagi ráfordítás olykor mégis megtérül, mint a két évvel ezelőtt indított Huszadik századunk című sorozatuknál, amelybe népszerű orosz színészek, rendezők, képzőművészek írtak.

Oleg Jerofejev kiemelte, hogy a Zebra Je szigorúan üzleti alapon működik, állami támogatásban csak ritkán részesül. Emiatt a náluk publikáló szerzők fizetik műveik kiadási költségeinek egészét, s amennyiben három hónap elteltével a kiadó nem tudja műveiket eladni, visszaadják az írónak. A Zebra Je igyekszik haladni a korral, így elektronikus és audiókönyvek publikálásába kezdtek, bár a Csehovhoz hasonló klasszikusok vagy a Grúziában élő örmény Paradzsanov albumának kiadásához hasonló tevékenységgel semmiképp sem szeretnének felhagyni. Utóbbi a Zebra Je legdrágább kiadványa, amelyet a grúz kormány megbízásából, jelentős állami támogatással tudtak kiadni. Azt is elmondta, hogy a virtuális kalózkodás ellen egy évvel ezelőtt elfogadott orosz törvény következtében az elektronikus könyvpiac biztonságosabb lett, azonban még messze van a nyugat-európai viszonyoktól.

Arra a kérdésre, hogyan lesz valaki Oroszországban híres szerző, Oleg Jerofejev azt válaszolta, hogy az orosz íróknak nagyon nehéz sorsuk van. Vannak néhányan, akik az élmezőnybe tartoznak, ilyen Radzinszkij, Ulickaja, Szorokin –, de ha valamelyikük egyszer egy rossz könyvet ír, kihat az összes többi könyvének a sorsára. Vagyis erősen lecsökken az értékesíthető könyveinek a száma, aminek a következménye az, hogy a kiadó elveszíti érdeklődését az író iránt. Az írók másik csoportja állandóan szem előtt van, gyakran szerepel a rádióban és a televízióban, viszont akönyveik gyengén fogynak. Ebből is következik, hogy Oroszországban jó könyveket kell írni, mert nagyon igényes az olvasó – fogalmazott Jerofejev.

Gecse felhívta a figyelmet arra, hogy Oroszországban igen intenzíven kutatják az uráli és a türk népek kultúráját is, s ezért ha valaki ezeket a kultúrákat kívánja tanulmányozni, nem boldogul az orosz nélkül. Rubovszky Éva, a Finnugor Népek Világkongresszusa Magyar Nemzeti Szervezetének elnökeként szintén hozzájárul ehhez a munkához. Nem kevés példa van arra, hogy a magyar kutatók közül sokan néha az orosz hatóságokkal is konfliktusba kerültek. Rubovszky Éva szerint a soknemzetiségű, multikulturális államokról, köztük a rendkívül demokratikusnak tartott Egyesült Államokról is már már kiderült, hogy nem tekinthetők sikeres olvasztótégelynek, ráadásul a globalizáció elleni válaszként világszerte erősödik az emberek helyi identitástudata. „Az elmúlt húsz évben robbanás történt ilyen szempontból Oroszországban is.” – állapította meg Rubovszky Éva. A könyvkiadás ezért különösen fontos szerepet játszik, mivel „minden nemzedéknek a saját nyelvén kell elmondania azt, amit már korábban leírtak.”

Gecse Géza ezután átadta a szót a közönségnek. A vitaesten részt vett Nanovfszky György, a korábbi moszkvai magyar nagykövet, aki elmondta, hogy egy Ausztráliában rendezett nemzetközi kongresszuson egy perth-i kutató megjegyezte, hogy a magyarok tévednek, ha úgy gondolják, hogy ők a legnagyobb finnugor nép. Az oroszok 30-40%-a, (50 milliós nagyságrend) ugyanis finnugor eredetűnek tekinthető, amit az angolszász kutató a települések és a földrajzi nevek tipológiájával támasztott alá. A Finnugor Népek Világkongresszusával kapcsolatban Nanovfszky megjegyezte, hogy szervezetük huszonöt nemzetiséggel foglalkozik, köztük olyanokkal is, amelybe ma már csak körülbelül 200-300-an tartoznak. Jelenleg a finnugor mozgalomban 21 szekció működik, melynek tagjai évente többször találkoznak a fennálló problémák megvitatása érdekében. Természetesen mindez olykor konfliktusokat is szülhet, ahogyan az 2004-ben, Tallinban is történt. Pusztay János professzor, a Nyelvében hal a nemzet című könyv szerzője a kongresszuson kijelentette, hogy egy nyelv a mai korban csupán akkor maradhat fenn, ha azt az oktatás során az óvodától kezdve az egyetemig használhatják. Emiatt nem fogadja el azt – az orosz nacionalisták részéről emlegetett – tézist, miszerint a szovjet politika a finnugor népeket felemelte, elhallgatván, hogy az anyanyelvüket az iskolákban idegen nyelvként tanították és tanítják ma is. Ezekre a mondatokra reagálva az észtországi orosz nagykövet kijelentette, hogy nem tűri ezt a hangnemet, ám pár nappal később bocsánatot kellett kérnie.

Nanovszky Györgyöt követően Kovács Nándor arra volt kíváncsi, hogy Viktor Jerofejev könyveit Oroszországban kik olvassák, illetve kik veszik meg. Fia, Oleg szerint ez főképp a középosztály felső rétege, amely havonta 30-40 eurót tud könyvekre szánni.

Mészáros András – utalva Oleg félig lengyel, félig orosz származására kérdésében arra próbált választ kapni, hogyan élte meg Oleg Jerfofejev az orosz és lengyel kulturális hatást. „Számomra a két nyelv egyformának tűnt, gyermekkoromban azt hittem, hogy a lengyel és az orosz egy nyelv” – válaszolta Oleg, akinek a mai napig nem okoz gondot bármelyik nyelvet használni. A vitaest utolsó kérdése a vallási témák népszerűségére vonatkozott. Jerofejev ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a vallási kultúra valóban reneszánszát éli a mai Oroszországban, azonban az ilyen témájú könyvkiadás költségeit az orosz ortodox egyház állja, mivel ezek a szó klasszikus értelmében nem számítanak tömegirodalomnak. Mivel az üzletekben nem állnak sorban a szentek, egyházi személyiségek életéről szóló monográfiákért, főként templomokban, kiállításokon lehet ezeket megvásárolni.A jó hangulatú rendezvény végén az est házigazdája, Gecse Géza a nyelvrokonság kérdéséhez visszakanyarodva elmondta, hogy a legközelebbi Aspektus-vitaestet „Nép és eredet” címmel rendeznék meg, amennyiben sikerül anyagi támogatást találni.