Luca Panna puruckája… Ünnepi foglalkozás a Nagyberegi Tájházban
A Luca-napi szokásokról szólt a Nagyberegi Tájház évadzáró foglalkozása. Kiemelkedő alkalom ez nemcsak a népi kalendáriumban, de a tájház életében is. Gazdag program várta az ide érkező diákokat és tanárokat.
Nem sok olyan nap van az év során, melyhez olyan sok szokás és hiedelem kapcsolódna, mint Luca napjához. Időjóslás, gazdasági és természeti megfigyelések, termékenységvarázslás, Luca széke, kotyolás, és még sorolhatnánk.
December tizenharmadik napja Gergely pápa naptárreformja előtt az év legrövidebb napjának számított. Ekkor ünnepelték őseink a téli napfordulót. Ennek az ősi hagyományait a Luca-napi hagyományokban leljük fel. A népi hiedelem szerint Luca-napján a leghosszabb az éjszaka, így a gonoszoknak, bűbájosoknak bőven van idejük arra, hogy megrontsák az embereket. Így nemhiába jellemzik boszorkányos napnak a december 13-át.
A Nagyberegi Tájházban a jeles naphoz köthető szokásokat elevenítették fel. A szervezők igen gazdag programkínálattal készültek. Az alkalmat ismét áramkimaradás nehezítette. Ám ez nem szegte kedvét sem a résztvevőknek, sem a szervezőknek. A programot a gyertyák fénye varázsolta hangulatossá.
A foglalkozás kezdetén elsősorban a Luca-kalendáriummal ismerkedtek a gyerekek. A Luca naptól karácsonyig terjedő időszakban egykor időjárásjóslásra alkalmas praktikákat űztek, ennek a tizenkét napnak az időjárásából következtettek ugyanis az elkövetkező egy évre. Úgy vélték, hogy amilyen az első nap, olyan lesz az eljövendő év első hónapja, amilyen a második nap, olyan a második hónap és így tovább. Ezt nevezik Luca kalendáriumának. Ezt megismerve minden résztvevő kapott egy kalendáriumot, melybe saját megfigyeléseit jegyezheti majd le.
Egykor a háziasszonyok e napon kis tálkába búzát szórtak, amit karácsony napjáig öntözgettek. Minél magasabbra hajtott ki, s minél jobban kizöldült addigra, annál bővebb termést jósoltak a következő esztendőre. A kihajtott búza az ünnepi asztal dísze is lehetett egy gyertyával a közepében. A búza zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését szimbolizálta. A szokást követve a gyerekek búzamagokat vetettek kis tálkákba, melyeket a foglalkozást követőan magukkal vittek.
A hajadon lányok mindig is kíváncsiak voltak jövendőbelijükre. Luca napja ennek jóslására is alkalmat kínált. Gombócba rejtett fiúnevekkel próbálták megjósolni jövendőbelijük nevét. A tájházban a korábbi gyakorlatot követve szintén gombócot készítettek. A lányok kis lapokra neveket írtak, majd elrejtették azokat a gombócokban. Olasz Piroska néni pedig különleges nagyberegi módon „kisütötte a gűzönfőtt gombócokat”. A lányok csak azokból ettek, melyekben a nevek rejtőztek.
A továbbiakban a foglalkoztató teremben lehetőség nyílt fenyődíszek készítésére is. Fenyőtobozokat díszítettek a gyerekek.
A délelőtt gyermekjátékokkal és Luca-napi mondókákkal folytatódott. Kokas Erzsébet vezetésével különféle boszorkányos ügyességi játékokat és jeles napi dalokat tanultak a résztvevők.
A tájház idei utolsó foglalkozására nagyberegi iskolások érkeztek.
A rendezvényt ezúttal is a Pro Cultura Subcarpathica szervezte a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., valamint a Csoóri Sándor Alap támogatásával.
Gál Adél
Kárpátalja.ma