Ma lenne 100 éves Alfonzó

Markos József, művésznevén Alfonsó (későbbi írásváltozatban Alfonzó) Markstein József néven született 1912. február 28-án Budapesten.

Az artista, a színész, a humorista, a paródia mestere, aki szívesen alkalmazta a pantomim elemeit is 1987. május 31-én hunyt el.

Számait a legapróbb részletekig önmaga dolgozta ki. Sok emlékezetes alakítása közt az egyik Csehov-paródiája, „Ványadt bácsi” alakjának megelevenítése. „Hofi előtt úgy hat, mint Aiszkhülosz Szophoklész előtt” – írta művészetéről Kornis Mihály. A wikipedia szerint három gyermeke született: legidősebb fia Markos György színész, humorista, akivel többször is együtt lépett fel. Lánya Markos Zsuzsa (1954–1995) volt. Kisebbik fia Markos István Kanadában élt 25 évig, Ottawában és Montrealban járt egyetemre, majd 2001 óta Kanada mellett Magyarországon is oktat és tolmácsol angolt és franciát.

A Renault autószerelője volt

Már gyereknek is erős fizikumú volt. Édesapja baromfikereskedő volt, gyermekkorában az iskola mellett besegített az üzletbe. A kereskedelmi iskolát elhagyni kényszerült egy komoly konfliktus után egyik tanárával. Először a Róka és Társa cégnél lett autószerelő inas, de 1930-ben ehelyett inkább cirkuszi artistának szegődött. Ezzel kiváltotta családja neheztelését: egy ismerősükhöz Strasbourgba küldték, ő azonban ehelyett Párizsba ment, ahol nyolc hónapot töltött és a Renault autószerelője volt. De ez sem tetszett neki, hazatért és megint artista lett az Alpesi falu varieténél, majd velük Bulgáriába, Szófiába szegődött. Itt, mint a „Hortobágy legyőzhetetlen bikája”, birkózószámával járta az országot, Várnában azonban egy török ellenfél legyőzte.

Erre hazatért, és előbb kereskedősegéd lett (a Kálvin téri Szemző divatáruüzletben), de fizikai adottságai ettől az állástól is segítettek neki szabadulni: 1933-ban a Royal Revü Varietéhez került táncosnak. Ez azonban még nem jelentette a színpad és a porond közti választást: egy évre Olaszországba szerződött táncosnak, de utána ismét vándorcirkuszhoz csatlakozott. Katonai szolgálata után az Arizona varietébe szerződött parkett-táncosnak. Karrierje kezdetén arany színű festékkel kenték be, majd rosszul lett. Ekkor figyelt fel rá Miss Arizona, akivel később közösen is fellépett. Innen azért tették ki, mert összeverekedett egy Festetich gróffal. A Kék Egér mulatóból az útja Egyiptomba vezetett, innen Szudánba, Libanonba, Szíriába és Törökországba – mulatókban és varietékben lépett fel. Ezután 1937-ben és 1938-ban Olaszország mozivarietéi következtek (itt együtt játszott például Marcel Marceau-val és a fiatal Louis Armstronggal), majd a párizsi Olympia varieté.

Kiss Manyival és Latabár Kálmánnal

Hazatérve a Shanghaj Bárban, később az Arizona varietével szemközti Moulin Rouge-ban táncolt. Baráti viszonyba került Kiss Manyival és Latabár Kálmánnal. Színészi karrierje Joe Stan művésznéven akkor indult, amikor Flaschner Ernő, a Moulin Rouge nagyhatalmú tulajdonosa felfigyelt parodizáló kedvére, és színpadra küldte. 1940-ben egy rendelet megtiltotta angol és francia nevű művészek fellépését, ezért korábbi művésznevét fel kellett adnia. Új, egész életre szóló művésznevének az az eredete, melyről ő maga nyilatkozott egy tévéinterjúban, hogy a rádióban meghallotta azt a hírt, hogy meghalt XIII. Alfonz spanyol király, és ezt a nevet választotta spanyolos formában 1941-től.

A háborútól az 1980-as évekig

1944 elején behívták munkaszolgálatosnak, de megszökött és bujkált. Októbertől műtőssegéd volt a Rókus kórházban. Egy itt megismert sebesült orosz tiszt tolmácsaként Szegedre került, ahol beállt segédszínésznek. 1948-ban már újra Budapesten élt. Jó ideig Rodolfo partnere volt a Fővárosi Nagycirkuszban. 1952-ben a Royal Színház tagja lett, majd még ugyanebben az évben a Vidám Színpad társulatához csatlakozott, ami a vándor évtizedek után a megállapodást hozta számára: ezután újabb évtizedekig, egészen nyugdíjazásáig majdnem megszakítás nélkül itt dolgozott. Már az ötvenes évek elejétől filmekben is vállal szerepeket (ekkor még epizódszereplőként), sőt reklámfilmekben is. Reklámfilmes mondatai közül néhány szinte szállóigévé vált, amelyek a már akkor is élt generációkban az ő alakját idézik fel, például az „Ide figyeljenek, emberek!” mondat. Egy időre ismét erőt vett rajta a vándorösztön: 1956 nyarán háromhónapos turnéra indult a Szovjetunióba, az 1956-os forradalomból így kimaradt, bár lakását feldúlták. Visszatérése után ismét külföldre ment, Bécsben és Belgiumban lépett fel, többek közt Totò és Vittorio De Sica mellett, dolgozott Jacques Tati gagmanjeként is, de a kitérő után visszatért a Vidám Színpadhoz és a magyar filmiparhoz.

Több emlékezetes filmszerepe is volt, így például a Keménykalap és krumpliorrban, a Hét tonna dollárban, a Hahó, Öcsi-ben, a Puskák és galambokban, a Tanár úr kéremben, a Dollárpapában, vagy éppen a Civil a pályánban.

Alfonzó, Markos József és családjának sírja Budapesten található.

forrás:szon.hu