Ma van Mátyás király halálának évfordulója

„Meghalt Mátyás király, oda az igazság”. Mátyás király halálakor Európa egyik legnagyobb birodalmán uralkodott: nemcsak Magyarország és Horvátország királya, de hódításai révén Csehország királya és Ausztria főhercege is volt. 531 éve, 1490. április 6-án bécsi palotájában hunyta le örökre a szemét az utolsó nagy magyar uralkodó.

Mátyás utolsó hónapjait Bécsben töltötte, melyet ekkor már ötödik esztendeje birtokolt, miután 1485 nyarán egy több hónapos ostrom után a bécsi polgárok megnyitották a város kapuit a Fekete Sereg előtt és a magyar király örökösének szánt természetes fia, Corvin János oldalán bevonult a későbbi császárvárosba.

A krónikák szerint Mátyás király 1490. április 4-én egy hatórás virágvasárnapi szertartáson vett részt. Később a királyi palotába visszatérve, míg feleségét Beatrixet várta beleharapott egy fügébe, de mivel az poshadt volt, égtelen haragra gerjedt, így az időközben megérkező királynénak kellett csitítania.

Bonfini, Mátyás udvari krónikása szerint a király nem akar semmit sem enni. Szédülésre és homályos látásra panaszkodik így „beviteti magát a hálószobába. Ekkor hirtelen gutaütés éri”. Ekkor összesereglenek a nagyurak, miközben a királyt „iszonyú testi fájdalom gyötri, és a betegség hatalmában beszélni sem tud, csak annyit kiáltozik: jaj, jaj, Jézus, más egyéb szót nem tud kinyögni.”

Senki sem mer hozzáérni sem, Beatrix próbál különböző módon segíteni urának és noszogatni az orvosokat, hogy segítsenek, miközben Mátyás „a kínok erősödő rohamában jajgat, ordít, mint az oroszlán, és magával a halállal küzd keservesen.”

A nagyurak eközben kétségbe esve aggódtak a királyért, „féltették magukat is meg az országot, jól tudva, hogy ha a fej lehull, minden felfordul és összezavarodik.”

Aggodalmuk nem volt alaptalan: Mátyás halála után ausztriai és csehországi hódításai szinte rögtön elvesznek, és rövid időn belül az országot idegen zsoldosok pusztítják, majd alig egy emberöltő múlva az ország is elveszik a Mohácsi vész után.

Bonfini szerint ezután Mátyás „egész éjjel rettenetesen bömbölt. Végül a hajnal közeledtével az őrjöngő fájdalom alábbhagyott. Pár órára elnyomta a nyugtalan álom. Ezután ismét felriadt és az egész napot némán, szenvedve töltötte, miközben „gyakran meredt pillantással nézett hol az egyikre, hol a másikra, most előtte álló fiára, most a királynéra, mintha sürgetni vagy mondani akarna valamit.” Talán azt akarta tudatni velük, hogy ha meghal, ne forduljanak egymás ellen és őrizzék meg birodalmát. Ennek éppen ellenkezője történt.

Mátyás végül a rosszullétét követő harmadik nap reggelén, hét és nyolc óra között „mintha az isten irgalmáért könyörögne, a felböffenő slejmtől végre kilehelte a lelkét.”

„Mátyás tehát, a győzhetetlen fejedelem, az üdvösség ezer és négyszáz fölötti kilencvenedik esztendejében, április nonaeján, Mars napján, életének pedig negyvenhetedik évében meghalt, és betölthetetlen űrt hagyott maga után. És amint Mars hónapjában született, úgy Mars napján és órájában távozott az életből” – írta Bonfini, aki szerint a nagy király halálát számtalan jel előzte meg. Például a halálát megelőző év januárjában „megdördült az ég”. A történészek szerint Mátyás ekkortól köszvénye miatt már főleg hordszéken vitette magát és Európa-szerte szóbeszéd volt a magyar király betegsége, közelgő halála.

Maga Mátyás is készülhetett erre, hiszen utolsó éveiben mindent megtett, hogy fia későbbi hatalmát biztosítsa, azonban ezek az erőfeszítések végül nem jártak sikerrel.

Bonfini arról is ír, hogy matematikusok és álomfejtők is megjövendölték Mátyás halálát, illetve arról is beszámolt, hogy pár nappal a király halála után húsvétkor tűz ütött ki Bécsben, amit főleg a magyar király emberei fékeztek meg.

Ezen kívül Bonfini szerint Mátyás halála napján:

• A Duna vize megduzzadt, hogy megakadályozza a törököket abban, hogy a védtelenül maradt országra támadjanak,
• Mátyás Budán tartott oroszlánjai is kimúltak,
• Budán a Hunyadiak címerállatából, a hollóból egyet sem láttak, de Székesfehérváron a királyi temetések és sírok helyszínén egy egész csapatnyi károgott.

Bonfini szerint Mátyás nem sokkal halála előtt Komáromban négy gólyát látott civakodni. Ebből nemcsak a király közelgő halálát, de az ezt követő trónviszályt is megjósolta az itáliai mester, „mert négy király fog civakodni az országért.”

Mátyást a halála utáni napon felravatalozták Bécsben, majd a testet Székesfehérvárra szállították, ahol a hagyomány szerint a magyar királyok sírhelye volt.

A nagy uralkodónak kettős temetést rendeztek. Az elsőt közvetlenül halála után Bécsben, ahol Bonfini szerint a Beatrix királynétól és Corvin Jánostól kezdve a főurakon és főpapokon keresztül egészen a városi polgárságig és a legalacsonyabb rangú emberekig mindenki őszintén gyászolta a „királyok királyát” és a „nép barátját”.

Sokan úgy tartják, hogy Mátyás volt az utolsó nagy magyar király, amivel nehéz vitatkozni, hiszen uralkodása és halála után nemcsak Magyarország nagyhatalmi státusza, de az ország önállósága is hosszú időre megszűnt.

Nemhiába, suttogták már a 16. században is az előkelő fűuraktól a legutolsó jobbágyig: „Meg holt matias király s el költ az Igazsagh”.

Forrás: hirado.hu