A málenykij robot áldozataira emlékeztek a Nagydobronyi Szakképzési Központ tanárai és diákjai
Az 1944 novemberében lágerekbe hurcolt magyar férfiakra, a kárpátaljai magyarság 77 évvel ezelőtti tragédiájára emlékeztek a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Egán Ede Szakképzési Centruma nagydobronyi képzési helyének tanárai és diákjai a község református templomának kertjében álló emlékmű előtt november 19-én.
Badó Margit történész, a szakképző tanára emlékeztette az egybegyűlteket: évtizedeken át beszélni sem lehetett arról, hogy magyar és német férfiak tízezreit deportálták munkatáborokba a második világháború után. Az áldozatok pontos száma ma sem ismert. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség aktivistái házról házra járva gyűjtötték össze azoknak a nagydobronyi férfiaknak a nevét, akiket nemzetiségük miatt hurcoltak el a háromnaposnak hazudott, valójában évekig tartó kényszermunkára a Szovjetunió távoli vidékein létrehozott kényszermunkatáborokba.
Mint mondta, 1991 óta közadakozásból emelt emlékmű őrzi azoknak a nagydobronyiaknak a nevét, akik a lágerekben lelték halálukat. A helyiek a szűkös időkben is szívesen adakoztak erre a nemes célra, mert a gyászoló családok számára fontos volt, hogy ártatlan szeretteik halála ne merüljön feledésbe.
„Reméljünk és imádkozzunk, hogy többé soha, senkit ne érhessen retorzió nemzetiségi hovatartozása miatt” – zárta beszédét a történész.
A szakképző diákjai – Dóka Éva és Deme Zsolt – előadták azt a lágerballadát, amely a szolyvai gyűjtőtáborban keletkezett, gitáron kísérte őket Balog Eszter tanárnő (zeneszerző: Marcsák Gergely). Ezt követően Balogh János, a szakképző igazgatója, valamint Nagy Ferenc, a Nagydobronyi kistérség polgármestere megkoszorúzta az áldozatok emlékművét.