Márciusra elkészül A tekintetes úr

 

A tekintetes úr címmel készül meseelőadás a beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban. A gőzerővel folyó próbákat Gyevi-Bíró Eszter rendező „vezényli”, akit a készülő darabról kérdeztünk. A budapesti színészpedagógus, aki több fővárosi társulatnál, többek között a Bárka Színházban, a Karinthy Színházban, a Kolibri Színházban, a Trafóban, valamint a Pinceszínházban is dolgozik mozgástervezőként és rendezőként, nem újonc a társulatnál, hiszen 2008-ban Vidovszky Györggyel közösen nagy sikerrel vitték színre Beregszászban Cervantes Don Quijote című regénye alapján készült előadásukat.

 

– Minek köszönhetjük, hogy ismét Beregszászban rendez?


– Még tavaly nyáron vetette fel Vidnyánszky Attila, a beregszászi színház főrendezője, hogy rendezhetnék az itteni társulattal egy mesét, hiszen Budapesten elég gyakran, általában évente több alkalommal is megteszem ugyanezt. Természetesen szívesen vállaltam a felkérést, csak az volt a kérdés, mikor érnek rá a színészek, hiszen a sokat és sokfelé vendégszereplő beregszásziak időbeosztása kissé rapszodikus. Végül sikerült megállapodni abban, hogy januárban elkezdjük a próbákat.

 

– Mit kell tudnunk a darabválasztásról?


– Arra gondoltam, hogy nagyon izgalmas lenne a kárpátaljai emberek számára megismerkedni más határon túli régiók magyarjainak gondolkodásával, hagyományaival. Remélem, a továbbiakban számos további lehetőség adódik számomra hasonló megfontolásból és szándékkal előadást rendezni. A mostani első alkalomra egy erdélyi mesét választottam, A tekintetes úr című eléggé egyszerű, mindössze két-három oldalas történetet az Úz-völgyi népmesék közül. Ezt alkalmaztam színpadra, kötöttem össze különféle népi játékokkal, a farsangtól pünkösdig terjedő időszaknak a böjti magunkba fordulással, az újjászületéssel, a szerelemmel, a megújulással összefüggő néphagyományaival. A mese története igen egyszerű. Van egy földesúr, akit mindenki szeret, ám meg kellene házasodnia. Valójában nincs semmi hibája, csak pipogyán viselkedik. A helyzetet tovább élezi az a nyomasztó körülmény, hogy néhány hónappal a cselekmény időpontja előtt fogadott a régi iskolai cimborákkal, hogy aki nem házasodik meg egy éven belül, az nagyon sok pénzt fizet a többinek. Zsadorján János, a főszereplő szinte belebetegszik ebbe a helyzetbe. Az előadás során számos lehetőség felmerül, hogy ki mindenkit vehetne felségül a tekintetes úr a helyzet megoldása érdekében, de, ahogyan ilyenkor gyakran megtörténik, pont azt a takaros menyecskét nem veszi észre, aki körülötte forgolódik, s mindvégig a legnagyobb segítségére van. A történet sok-sok tréfás jeleneten keresztül jut el a logikus végkifejletig, amit nyilván máris sejt mindenki.

 

– Elárulhatjuk már a szereposztást?


– Igen különleges mese ez a tekintetben, hogy nincs benne igazán rossz. A rossz maga az alapállapot, amelyből kiindulunk: egy megfagyott helyzet, amikor a főhős a tétlensége miatt vagy potenciál híján nem tudja rászánni magát arra, amit meg kell lépnie. Ennek a látszólag teszetosza embernek, a mi tekintetes urunknak a szerepére egy olyan színészt kerestem, s találtam meg Kacsur András személyében, aki meg tudja mutatni a főhősnek ezt a gyenge arcát a színpadon, de erőt is tud mutatni, ha arra van szükség. Meg kell tudnia jeleníteni azt a folyamatot, amíg a főhős a tétlenségtől eljut a valamit csinálásig – ennek drukkol a néző az előadás során. Ezen kívül Juliskát, a darabbeli áhítat tárgyát Orosz Melinda alakítja, az ispánt pedig Ivaskovics Viktor. Rácz Józsefnek jutott Kocsis Jóska szerepe, Zsigát, az istállómestert Ferenczi Attila alakítja, Piri nénnyét Vass Magdolna, Mari nénnyét Gál Natália, Dzsenifer nénnyét pedig Béres Ildikó játssza.

 

– Dzsenifer nénnye egy magyar népmesében?


– Igen, beleillesztettünk a darabba néhány ilyen elemet, mivel a hagyományőrzés mellett megpróbáljuk jelezni azt is, hogy ez a népi, hagyományos világ folyton változik, belekerülhetnek furcsa dolgok és nevek, amint a mindennapokban is együtt kell élnünk a Szandokánkákkal és egyebekkel. A Dzsenifer nénnye éppen egy ilyen, a „megújulás” felé mutató karakter kíván lenni. Egyébként nagyon sok segítséget kaptam a színészektől ahhoz, hogy az általuk megformált karakterek valóban élő, hús-vér emberekké váljanak, s ne csak mesei archetípusokként mozogjanak a színpadon föl-le, annál is inkább, mivel magam tősgyökeres budapesti vagyok.

 

– Milyen közönséget céloznak meg ezzel az előadással?


– Úgy gondolom, hogy nemigen léteznek áthághatatlan korosztályi határok, egy jól sikerült mesét szívesen néznek a felnőttek is, mert megérinti a bennük rejtőző gyermeket. Ettől eltekintve elsősorban arra igyekeztem összpontosítani, hogy az előadás az alsósoknak, tehát az 5-10 éveseknek szóljon, számukra legyen igazán izgalmas. Azokat a nézőpontokat, humorforrásokat és helyzeteket igyekeztem megragadni, amelyek inkább a kisiskolás gyermekek világát jellemzik.

– Mikorra készül el az előadás, mikor láthatja a közönség?


– Úgy tudom, március 4-én este 18 órakor lesz az előadás hivatalos bemutatója, amire a felnőtteket is hívjuk. Most igyekszünk megszervezni, hogy még valamikor ugyanaznap délelőtt vagy koradélután a gyerekek előtt is eljátsszuk A tekintetes urat, mivel feladatomnak tartom, hogy minél több gyerek láthassa az előadást itt a városban és a környező falvakban is.

pszv

Forrás: karpatalja.net