Mese gyerekeknek és felnőtteknek

Ungváron, majd az ungvári járási Nagydobronyban és Szalókán is nagy sikert aratott a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház társulata, A Tekéntetes úr című darabbal. A rövid, de tanulságos székely népmesét Gyevi-Bíró Eszter budapesti rendező-színészpedagógus alkalmazta és állította színpadra, sok zenével, tánccal, rengeteg tréfával varázsolva az egyszerű történetből nagyszerű szórakozást nyújtó előadást.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség által támogatott előadások előtt Brenzovics László, az ungvári választási körzet egyetlen magyar képviselőjelöltje köszöntötte a közönséget, aki a szalókai előadás előtt elmondta: „Egy mesét fognak látni az Úz völgyéből, ami Erdély legkeletibb része, ahol még magyarok laknak. Mese gyerekeknek és felnőtteknek is, hisz tudjuk, hogy a felnőttek is szeretik a mesét, mert a mese vége általában kikerekedik, és minden jó, ha a vége jó. Különösen választások előtt, amikor nagyon sok felnőtt ember járja a falvakat és mond meséket az embereknek. Ennek nem biztos, hogy jó lesz a vége, de azért reménykedjünk. Ebből a kis meséből ez a tehetséges társulat egy nagyon szép előadást kerekített, fogadják nagy-nagy szeretettel a kárpátaljai magyarság büszkeségét, a beregszászi magyar színház társulatát.”

A bevezető szavak után a társulat „in medias res” bele is vágott a közepébe. A mese cselekménye néhány mondatban összefoglalható. Zsadorján János (Kacsur András), a meglehetősen pipogya és határozatlan Tekintetes úr a magyar földbirtokosok tipikus életét éli, jóságos kiskirályként uralkodva az őt szerető háznépen: Piri nénjén (Vass Magdolna), Mari nénjén (Gál Natália) és Dzsenifer nénjén (Béres Ildikó), a három vén boszorkán, no meg az őt szerető cselédlányon, Csillag Juliskán (Orosz Melinda), valamint Kocsis Jóskán (Rácz József), Zsigán, az istállómesteren (Ferenczi Attila) és Gáspáron, az ispánon (Ivaskovics Viktor). Talán semmi sem változott volna az idők végezetéig, ha a Tekéntetes úr felelőtlenül nem köt egy fogadást agglegény barátaival, miszerint ha nem nősül meg egy éven belül, elveszíti minden vagyonát. Nem maradván más választása, rászánja magát a nősülésre. Előbb a szomszédos menyecskék között keres menyasszonyt, s csak amikor kudarcot vall, akkor veszi észre, hogy a legalkalmasabb feleségnek való nőszemély a róla mindig gondoskodó és őt reménytelenül szerető Csillag Juliska. E felismerés után pedig már nincs is más hátra, mint a lánykérés és az esküvő a hetedhét országra szóló lakodalommal.

Az előadás rendkívül mozgalmas, a nyolc színész folyamatosan a színpadon és mozgásban van. A közönség soraiban egyetlen unatkozó gyereket, de felnőttet sem lehetett felfedezni. A Tekéntetes úr mind a három helyszínen nagy sikert aratott. Ungváron Tarics Zoltán, Nagydobronyban Őr Hidi László, Szalókán pedig Orosz Kálmán, helyi KMKSZ-alapszervezeti elnökök köszönték meg a társulatnak a nagyszerű előadást, illetve a gyerekek virágokat adtak a művészeknek.

A harmadik, szalókai előadást követően a két főszereplővel beszélgettünk.

Orosz Melinda: „Két éve játsszuk már ezt a darabot, ezt követően Budapesten fogjuk bemutatni a József Attila Színházban. Az ungvári, a nagydobronyi és szalókai előadásokon is nagyon jó volt a közönség. Ez egy gyerekeknek szóló előadás, de mind a három helyszínen több volt a felnőtt, mint a gyerek. Most döbbentünk rá, hogy tulajdonképpen egy felnőtt talán még jobban élvezi, mint a gyerek. Nyilván jobban megértik a poénokat, mint a gyerekek. Én imádom, amikor így tudnak szórakozni rajta, nincs annál boldogabb pillanat, mint amikor látja az ember, hogy tetszik a közönségnek a játékunk.”

Kacsur András: „Brenzovics László helyi kiskirálynak nevezett, és nekem ez egy kicsit zokon esett. Ha felnő a két fiam, akkor ezért hárman nekimegyünk majd, és jól helybenhagyjuk. De akkorra felnő az ő két fia is, úgyhogy itt nagy háború lesz. A viccet félretéve, nem helyi kiskirály a Tekéntetes úr, ő egy földesúr valahol Magyarországon, aki szereti a cselédséget, azokat az embereket, akik neki dolgoznak. És a tekéntetes úr amellett, hogy szereti a cselédséget, még tutyimutyi is egy kicsit, nem tud dönteni még akkor sem, ha komoly dologról van szó. Az egész birtoka, az összes pénze veszélybe kerül, mert mindet feltette felelőtlenül egy hülye fogadáson. Most pedig bajban van. A cselédség ezt átérzi, hisz az ő bőrük is veszélybe kerül. A Tekéntetes úr, amilyen ügyetlen és kétbalkezes, nem veszi észre, hogy van ott a házban egy fehérszemély, aki szívvel lélekkel az egész életét neki áldozza, és azt a legcélszerűbb feleségül venni, mert jobbat nem talál, rosszabb meg minek a házhoz? A vége mégis egy nagy hepiend: Juliskát, a cselédet feleségül veszi. Közben a mese át van szőve keresztül-kasul ünnepi hagyományaink bemutatásával, tehát itt felvonul a húsvét, a karácsony, az aratóünnepségek és egyebek, nyilván nem azért, mert ez szükséges a történet megértéséhez. Ez csak egy körítés, hogy a gyerekek felfogják: ez is a miénk. Ez is hozzánk tartozik. Ezt is ismernünk kellene. Miért nem ismerjük? Vagy, hogy rábólintsanak – igen, erről tudok. Tehát ez az előadás a szórakoztatás mellett a gyerekeket hivatott visszaráncigálni a saját gyökereikhez. Játsszuk már több mint egy éve, és azt tapasztaljuk, hogy egy 3-4 éves éppoly szórakoztatónak tartja ezt a közel egy órát, mint a felnőtt, mert mindenki talál benne neki szóló poént, mondandót, gondolatokat.”