Nyáresti hangverseny Visken
Augusztus 1-jén este hét órára a Viski Kultúrházban összegyűlt a nagyközség komolyzene-kedvelőinek egyre népesedő társasága, hogy részt vegyenek két fiatal előadóművész koncertjén. A művésznövendékek életében új szakaszról beszélhetünk: Czébely Beáta a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem III. évfolyamos hallgatója lett, Jőrös Andreát pedig felvették a debreceni Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem magánének szakára.
Ez a nyáresti hangverseny a romantika jegyében zajlott, és ezen belül nagyobb hangsúlyt kaptak Liszt Ferenc művei, hiszen amint arra a műsor vezetője, ifj. Ötvös Sándor a közönség figyelmét felhívta, az idei esztendő nemzetközi Liszt-év. Dicséret illeti a konferansziét az előadott zongora- és énekművek tömör és világos bemutatásáért, amelynek eredményeképpen a tisztelt néző nemcsak gyönyörködhetett, de tanulhatott is.
Első műsorszámként Robert Schumann két dalát, a menyasszonyának írt A lelked, mint a rózsa, valamint egy Goethe-vers zenei feldolgozását, az Anakreon sírja c. dalt hallottuk Jőrös Andrea előadásában. Mindkettő eredeti, német szöveggel csendült fel, és az előadó már a hangverseny elején a vokális művészet szférikus magasságába emelt minket, hallgatókat. Ehhez hozzájárult Czébely Beáta finom, az énekes kvalitásait kiemelő zongorakísérete.
A romantikus dalokat romantikus zongoramuzsika követte Czébely Beáta ihletett előadásában. Liszt Ferenc Zarándokének c. sorozatának Genfi harangok c. remekművét hallhattuk. Ezek után a komponista két szerelmes dalát énekelte el Andrea: az örökre összetartozás megnyugtató, boldog érzését sugárzó Csodálatos dolog lehet címűt és a Victor Hugo verse nyomán keletkezett Ha álmom mély elnevezésű dalt.
A hangverseny Chopin g-moll balladájával folytatódott, és az elnyomás kétségbeesett hangját megszólaltató darab előadása közben Czébely Beáta elvezetett minket, hallgatókat odáig, hogy ez a zene örök, nincs elmúlás.
Az orosz romantika következett: Csajkovszkij két dala a szerelemről, annak beteljesületlenségéről, orosz nyelven. Mind a Csak, kit a vágy elemészt, mind a Feledve máris c. dal előadásában Jőrös Andrea kitűnően érzékeltette, hogy ezek a művészi egyszerűségükben is változatos és eredeti dallamok mintegy megelőlegezik a zeneszerző nagyobb hangvételű műveinek áriáit.
Liszt Ferencnek az est folyamán már említett Zarándokének c. ciklusa legjelentősebb darabját, az Obermann völgye címűt játszotta el Czébely Beáta ezt követően. A darab nem könnyű feladat elé állította a fiatal előadóművészt, aki a közönség tapsából ítélve sikerrel megoldotta azt, a következő Liszt-darab, a Valse-impromtu interpretálásával együtt.
A szláv mitológia meseszerű világába vezette át hallgatóit az est utolsó énekszámával Jőrös Andrea, amikor elénekelte Dvorák Rusalka c. operájából Rusalka áriáját a jelenlevők nagy gyönyörűségére.
A befejező zongoraszámot Czébely Beáta a Liszt művei közül talán legnagyobb népszerűségnek örvendő magyar rapszódiák közül választotta. Liszt VIII. rapszódiája hangzott el. A figyelmes, vagy inkább jártas zenehallgató ennek a rapszódiának anyagában felfedezhette Rózsavölgyi Káka tövin költ a ruca kezdetű műdalának, Rózsavölgyi Víg szeszély c. csárdásának, valamint a Tolnai lakodalmas 5. táncának anyagait.
Részünkről nem maradt más hátra, mint a hétfő esti hosszan tartó taps mellé sok sikert kívánni mindkét fiatalnak választott hivatásához.