„Ocseredben” állni a „rájkom” előtt

Kedves Olvasó! Találkozott már olyan ukrán nemzetiségű kárpátaljaival, akinek a beszédében – bár nem magyarul beszélt – itt-ott felbukkant néhány magyar szó „ukránul”? Gyanítom, hogy igen. „Біціклі”, „сійо”, „йов”, „бовт”, „мусай” – csak néhány azok közül, amelyeket jómagam is gyakran hallok.
A csöppnyi meglepettséghez vagy megrökönyödéshez, amelyet ez a jelenség kivált az emberből, mindenképp hozzátartozik az is, hogy a mi beszédünkben is sok a szláv nyelvekből átvett jövevényszó. Mert a hivatalban kérvény helyett zájávát írunk, a boltban zsemle helyett bulocskát vásárolunk, és a pulóver alá májkát veszünk, nem atlétát. És az is megesik, hogy valamit po blátu intéz el az ember. Számunkra ez már természetes, s az a nem kárpátaljai magyar személy, aki nem tudja, miféle szavak ezek, azt hiheti, hogy valami különleges nyelvjárásról vagy szlengről van szó.
– Ezekre a kifejezésekre a kárpátaljai magyar nyelvhasználat sajátos elemeiként kell tekintenünk. Sajátosságuk elsősorban abban rejlik, hogy más magyar nyelvváltozatokban nem, vagy nem ebben a jelentésükben ismertek – nyilatkozta lapunknak a téma kapcsán Gazdag Vilmos, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szláv nyelvészeti doktori programjának abszolvált hallgatója, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpontjának fiatal kutatója. – A magyar nyelv határon túli változatai, legyen szó az erdélyi, a felvidéki vagy épp a kárpátaljai magyar nyelvváltozatokról, számos helyi sajátossággal rendelkeznek. Ezek között a legszembetűnőbbek az államnyelvi hatást tükröző kölcsönszavak, melyek túlnyomórészt csak regionális szinten terjednek el. A fent említett szavakra is ilyen, az államnyelvi hatást tükröző, regionális elterjedtséggel bíró orosz vagy ukrán kölcsönszavakként kell tekintenünk. Alapjában véve ezek tehát szlavizmusok, vagyis a magyar nyelv olyan elemei, amelyek valamely szláv nyelvből lettek átvéve. Mégis inkább szláv kölcsönszókként kell meghatároznunk őket, mivel a szlavizmusok kategóriájába beletartoznak a magyar nyelv szláv jövevényszavai, mint pl. asztal, király, péntek, galamb stb.
– Ezek szerint két különböző formában „magyarosított” szláv eredetű szavak találhatóak nyelvünkben.
– E szavak és a kárpátaljai magyarok által használt szláv kölcsönszavak számos szempontból elkülönülnek egymástól: míg az előbbiek a teljes magyar nyelvterületen ismertek, az évszázadok során teljes mértékben beépültek a magyar nyelvbe, s a beszélők már nem érzékelik idegen nyelvi mivoltukat, addig az utóbbiak csak regionális szinten terjedtek el, s idegen nyelvi mivoltukkal a beszélők többsége tisztában van. A magyar nyelv a szláv nyelvek szinte mindegyikéből vett át jövevényszavakat, ezzel szemben a kárpátaljai magyar lakosság nyelvében meghonosodott szláv kölcsönszavak elsősorban az orosz és ukrán nyelvből kerültek át. Ezek szoros rokonságban álló keleti szláv nyelvek, amit a szókészletük nagyarányú azonossága is jól mutat. Viszonylag egyszerű az átadó nyelv meghatározása akkor, amikor az orosz és az ukrán nyelvi alak mutat valamilyen hangzásbeli eltérést. Így például a pótkocsi jelentésben használt pricep kapcsán egyértelmű, hogy az az orosz прицеп, és nem az ukrán причіп átvétele. A hullámpala megfelelőjeként használt sifer szó viszont az ukrán és az orosz nyelvben is azonos hangalakú. Ez alapján nem lehet egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy melyik nyelvből is vettük ezt át. Ilyen esetekben alapos nyelvtörténeti kutatás révén lehetne csak egyértelmű választ adni. A kárpátaljai magyar lakosság által használt keleti szláv kölcsönszavak túlnyomó többsége az oroszból származik. Ugyanakkor vannak olyan szláv kölcsönszavaink is, melyeknek az orosz és az ukrán nyelvi változata is használatos. Ilyenek például az igazolás jelentésben használt ukrán dovidka, illetve orosz szprávka, vagy a különböző hivatalok szakosztályát jelölő ukrán viggyil, orosz otgyel kölcsönszavak is.
– Ez mivel magyarázható?
– Az ukrán nép az évszázadok során orosz uralom alatt élt, s nyelvét is csupán az orosz egyik nyelvjárásaként definiálták. Ezt fokozta az is, hogy a szovjet érában az orosz nyelv használati köre szinte minden nyelvhasználati színtérre kiterjedt. Emellett az orosz nyelv mint a Szovjetunió nem hivatalos államnyelve az oktatási rendszer minden fokozatában kötelező volt, így a kárpátaljai magyarság is többé-kevésbé elsajátította azt, s ennek köszönhetően még ma is jelentős szereppel bír. Az ukrán nyelv presztízse és a környező nyelvekre való kihatása viszont lényegében csak a független Ukrajna létrejöttével, azaz 1991-től erősödött meg.
– Ön végzett ezirányú megfigyelést. Mely területen használunk legfőképpen ilyen jövevényszavakat?
– A kölcsönszavak legnagyobb számban a hivatali ügyintézés kapcsán fordulnak elő, mivel ezek azok a színterek, amelyeknél nagyarányú államnyelvi dominancia figyelhető meg. Számos intézmény vagy szervezet, foglalkozás, dokumentum megnevezésére használunk kölcsönszavakat. Olyanokra gondolok itt, mint pl. a rájkom = járási tanács, birzsa = munkanélküli hivatal, vagy a dohovor = szerződés, paszport = személyi igazolvány vagy útlevél, zájáva = kérvény, illetve a szekretár = titkár, kasszír = pénztáros, perevodcsik = tolmács stb. A katonasággal kapcsolatban is igen sok kölcsönszó került át a nyelvünkbe. Pl. a komangyír = parancsnok, major = őrnagy stb. De találhatunk kölcsönszavakat az ételek (pl. váfli = ostya, piroski = fánk), a ruházati eszközök (pl. pufájka = vattakabát, válenki = posztócsizma) megnevezései között is. Az ukrán vagy orosz kölcsönszavak a kárpátaljai magyar nyelvhasználat minden színterén megtalálhatók.
– Jelenthet-e veszélyt a kárpátaljaiak nyelvének jövőjére a jövevényszavak használata?
– A nyelvek fennmaradása nem attól függ, hogy milyen bennük az alapnyelvi és az idegen nyelvi elemek aránya, hanem attól, hogy megfelelnek-e a kommunikációs kihívásoknak, illetve, hogy vannak-e olyan beszélőik, akik használni akarják az adott nyelveket.

Espán Margaréta