Szakmai kirándulás a kommunizmus magyar áldozatainak emlékére
A GULÁG–GUPVI emlékév alkalmából az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpontja és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség nemzetközi tudományos konferenciát szervezett Hadifogság, Gulág, málenkij robot.Kárpát-medencei magyarok és németek a Szovjetunió hadifogoly- és kényszermunkatáboraiban (1944–1953) címmel. A konferenciát november 17–18-án valósították meg, ahol neves magyarországi, felvidéki és kárpátaljai előadók tartottak kitűnő, egyben hiánypótló előadásokat.
A négynapos nemzetközi rendezvénysorozat része volt az a november 19–20. között zajló szakmai kirándulás, amelynek során a jelenlévők a Beregszász–Munkács–Szolyva–Sztarij Szambor útvonalat bejárva ismerhették meg a kommunizmus áldozatainak kárpátaljai és ukrajnai emlékhelyeit. A résztvevők mintegy harmincfős csoportjában képviseltette magát több anyaországi, felvidéki, kárpátaljai intézmény és szervezet: a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, az MTA BTK Történettudományi Intézete, a Nagy Imre Társaság Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezete, a Maráza Polgári Társulás, a Kárpátaljai Megyei Állami Levéltár, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Beregszászi Alapszervezete és városi Ifjúsági Szervezete, valamint a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Történelem- és Társadalomtudományi Tanszéke és Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpontja, illetve a beregszászi főiskola Hallgatói Önkormányzata.
A szakmai kirándulás első állomása a munkácsi Rákóczi-kastély volt. 1944 novemberében az épület udvarán gyűjtötték össze a 18 és 55 év közötti magyar nemzetiségű férfilakosokat. A kastély udvarán felállított, a málenkij robotra elhurcoltak emlékművénél a beregszászi főiskola nevében dr. Csatáry György tanszékvezető, intézetigazgató és Molnár Ferenc adjunktus helyezték el az emlékezés koszorúit.
Ezt követően a kirándulás résztvevői csatlakoztak a Szolyvai Emlékparkban megrendezett központi megemlékezéshez. Az ide érkezők gyászünnepséggel, emléktáblák avatásával és koszorúzással emlékeztek meg a kárpátaljai magyar férfilakosság 1944. novemberi, szovjet lágerekbe történt elhurcolásáról. Az egykori szolyvai gyűjtő- és elosztótábor területén felállított emlékmű előtt dr. Csatáry György és Császár István adjunktus koszorúztak a Rákóczi-főiskola nevében.
Szolyvát követően a szakmai kirándulás Felsőgerebenben folytatódott, ahol megtekintették az Árpád-vonal egy viszonylag épségben maradt szakaszát. A mélyen a föld alá épített bunkerek szerves részét képezték annak a II. világháborús védelmi rendszernek, amelyet Északkelet-Magyarország hegyvidéki határainak védelmére építettek a Vörös Hadsereg feltartóztatására. Ennek során a jelenlévők betekintést nyertek a bunkerekben szolgálatot teljesítető egykori magyar honvédek mindennapjaiba.
Ezt követően a csoport tagjai Verecke felé vették az irányt, s a történelmi Galícia területére lépve az esti órákban foglalhatták el a Sztarij Szily település (Lemberg megye) határában fekvő szállásukat.
A szakmai kirándulás másnap reggel a közeli Sztarij Szamborban folytatódott. A szolyvai megpróbáltatásokat túlélt deportáltakat – az Uzsoki-hágón keresztül – ide hajtották tovább, hogy aztán marhaszállító vagonokba zsúfolva továbbszállítsák őket a Szovjetunió különböző lágereibe. 2016. november 17-én az NKVD 22. számú gyűjtő- és továbbító táboraként is nyilvántartott láger temetőjének helyén avatták fel Matl Péter szobrászművész emlékművét a Lembergi Magyar Kulturális Szövetség és Magyarország Ungvári Főkonzulátusa szervezésében. Két nappal később a szakmai kirándulás résztvevői ezen emlékműnél rótták le kegyeletüket a sztálinizmus áldozatai előtt. A korabeli tragikus eseményeket dr. Csatáry György és dr. Molnár D. Erzsébet docens elevenítették fel, akik ezt követően a beregszászi főiskola nevében elhelyezték az emlékezés koszorúit.
A csoport ezután az Uzsoki-hágón keresztül, a Kárpátok gyönyörű tájainak látványában gyönyörködve és a nemzeti történelem egy fontos epizódját megismerve tért vissza Beregszászba. A szakmai kirándulás a közös emlékezés és tanulás mellett kitűnő alkalmat szolgáltatott arra is, hogy a különböző országokban élő történész kollégák közelebbről is megismerhessék egymást, szakmai és baráti kapcsolatokkal gazdagítsák a határok által több részre szakított nemzet összetartozás-tudatát.
Molnár Ferenc
fiatal kutató, adjunktus
Lehoczky TivadarTársadalomtudományi Kutatóközpont,
Történelem- és TársadalomtudományiTanszék