Száz éve találták meg az Ómagyar Mária-siralom szövegét
Egy különleges rendezvényt szervezett a Keresztény Értelmiségek Szövetségének beregszászi csoportja szeptember 7-én a Pásztor Ferenc Közösségi Házban: az Ómagyar Mária-siralom, nemzetünk egyik legkorábbi nyelvemléke megtalálásának 100. évfordulójára emlékeztek, közösen nyelvészekkel, tanárokkal, az egyházközség híveivel és érdeklődőkkel.
A rendezvényt Molnár János, beregszászi római katolikus esperes-plébános nyitotta meg. Köszöntőjében egy párhuzamra hívta fel a jelenlévők figyelmét, mely szerint az Ómagyar Mária-siralom megtalálása emlékeztet arra az ószövetségi eseményre, amikor az izraeliták újra megtalálták a törvényt és örömükben sírva fakadtak. Hozzátette, hogy az Ómagyar Mária-siralom minden magyar ember közkincse. Végül kiemelte:
– Az egyházi évünket végig kísérik a Mária-ünnepek. Ha csak a szeptembert nézzük, itt van a Kisboldogasszony, a Fájdalmas Szűzanya, Szűz Mária Szent nevének a napja. Ez tükrözi, hogy a keresztény egyház ősidők óta tiszteli a Boldogságos Szűz Máriát. Kétezer éve a keresztény embernek élő kapcsolata van az Úr Jézus édesanyjával. Azt kívánom, hogy a mai előadás is erősítsen magyar öntudatunkban és a Boldogságos Szűz Anya iránti tiszteletünkben és szeretetünkben.
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának képviseletében köszönetét fejezte ki a meghívásért. Megjegyezte, hogy ilyen évfordulókon döbben rá az ember, hogy milyen ősi gyökerei vannak a magyar nyelvnek, és milyen kincset jelent számunkra.
Ezt követően Gogola Anna és Gogola Éva felolvasták az Ómagyar Mária-siralom szövegét. A Szent Kereszt kórus pedig egy Mária-énekkel készült a rendezvényre, felkészítőjük Krajnik Irén kántor volt.
A rendezvény fő előadója dr. Kész Margit, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Filológia tanszékének docense, néprajzkutató volt.
Előadását a 700 éves szöveg megtalálásának történetével kezdte, mely szerint 1914-ben találat érte azt a könyvtárat, ahol a szöveget őrizték. Később a siralmat tartalmazó kódexet egy német antikváriumban találták meg, 1922-ben állapították meg, hogy magyar nyelven van írví, és hogy nyelvünk egyik legkorábbi emlékéről van szó.
Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a szöveg nem egy fordítás, hanem az élő, szakrális magyar költészetnek a bizonyítéka.
– Maga a kódex egy középkorra jellemző könyv, amely az egyszerű ember számára elérhetetlen volt. Kidolgozott állatbőrből vagy papiruszból készítették, ezért nagyon drága volt. Kézzel írták, díszes, különleges írással. Jellemző volt a gyönyörű iniciálé – részletezte.
Hozzátette, hogy egyes kutatók szerint az Ómagyar Mária-siralmat énekelve is előadták, sőt, egy része misztériumdrámaként volt eljátszva.
Dr. Kész Margit összehasonlította az Ómagyar Mária-siralmat az archaikus imádságokkal, melyek Kárpátalján még a mai napig is jelen vannak. Tehát bizonyítható, hogy a középkorban a latin mellett jelen volt a magyar nyelvű szakrális költészet.
A gazdagító előadás sok gondolatot ébresztett a résztvevőkben, ugyanakkor egy szép előkészület volt szeptember 8-ra, vagyis Szűz Mária születésnapjára, Kisboldogasszony ünnepére.
Fehér Rita