Szemán Öcsi Ferenc emlékkiállítás – felhívás

Születésének 77. és halálának tizedik évfordulója alkalmából emlékkiállítással szeretne tisztelegni a neves kárpátaljai festőművész, Szemán Ferenc Öcsi előtt a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet.

A szervezet kulturális rendezvényei között hagyományszerűen minden évben helyet kap egy emlékkiállítás is, melyet idén március 26-án Szemán Ferenc Öcsi tiszteletére rendeznek meg. Az emlékkiállításra a PCS szeretne minél több festményt összegyűjteni, hogy hűen mutathassa be a festő munkásságát. A művész festményeinek nagy része magántulajdonban van. A PCS egy kiállítás erejéig szeretné összegyűjteni a festő képeit, ezért kéri azon magánszemélyeket, gyűjteményeket, akiknek a tulajdonában egy vagy több Szemán Öcsi alkotás van, hogy, bocsássák azt a szervezet rendelkezésére, hogy minél teljesebben és hitelesebben lehessen bemutatni a kárpátaljai festőművész életművét. A kiállítás csak ilyen összefogással valósulhat meg.

A felajánlásokat az alábbi elérhetőségeken várják a szervezet munkatársai:

e-mail: [email protected]

telefon: 00380-31-41-4-29-68/148-as mellék, mely munkanapokon 8:00 és 17:00 között hívható.

A festőművész

Szermán Ferenc Öcsi 1937. március 27-én született Ungváron. 1953-ban az Ungvári 10. sz. Középiskolában érettségizett. 1953-ban felvételt nyert az Ungvári Iparművészeti Szakiskolába. Itt olyan tanárai voltak, mint Erdélyi Béla, valamint Manajló Tivadar. Szintén nagy hatással volt az ifjú festőre a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett Révész Imre tanítvány, Boksay József. Emellett személyisége formálódására mélyen hatott a szovjet időben édesapjának letartóztatása. Szemán Ferenc szakközépiskola befejezése után a Tallinni Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Itt ismerkedett meg a haladó európai képzőművészeti törekvésekkel.

Hazatérése után az ungvári fogyasztási szövetkezetben helyezkedett el fődekoratőrként. Eközben folyamatosan festett. Képeit kiállították a megyei és köztársasági tárlatokon. Első tárlatát 1968-ban Ungváron nyitotta meg, azonban ezt pár nap múlva bezárták. Ezután az ukrajnai kiállítótermek hosszú ideig, egészen a ’90-es évek elejéig zárva maradtak előtte.

A szovjet korszak mellőzöttségének évtizedei után vidékünk, s a kortárs magyar képzőművészet elismert, köztiszteletben álló személyiségévé vált. Munkái között jelentősek az önarcképei, melyek a művész minden korszakára jellemzőek: általuk igyekezett megörökíteni saját arcvonásait.

„Szemán Öcsi, a csodatevő nagy varázsló, aki nagy alakot vált, kortalanná válik, különböző világokba megy át és viszi magával a nézőt, miközben mesél: valós és kitalált történeteket, melyeknek azonban mindig van valóságalapjuk” – olvashatjuk Riskó György Szemán Öcsi Ferenc festőművész című kötetében.

Az 1990-es évek eseményei, a Szovjetunió széthullása és Ukrajna megalakulása megadta a lehetőséget, hogy az országban élő kisebbségek is megalakíthassák társadalmi alapokra helyezett civil és érdekvédelmi szervezeteiket. Így alakult meg 1990-ben a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT). Szemán Ferencet is az alapítók között találjuk, és a későbbiekben is a RIT meghatározó alkotója volt.

A változásokat követően Szemán Öcsi is egyre aktívabban bekapcsolódott a kárpátaljai művészeti élet eseményeibe. 1991-ben rész vett a RIT első képzőművészeti alkotótáborának munkájában. Munkásságáért ekkor kapta élete első nagy kitüntetését, a határon túli magyar képzőművészek tevékenységét elismerő Hollósy Simon-díjat. Egyben ez volt életének legtermékenyebb időszaka is. 2000 és 2002 között többször terjesztette fel Munkácsy Mihály-díjra a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társasága. Később, 2004-ben a Kárpátaljai Magyar Nívódíjak Hollósy Simon Képzőművészeti Díját vette át. „Öcsi nem hozott létre iskolát, nem volt követendő programja, szisztémája sem. Ő maga a megismételhetetlen, az utánozhatatlan rébusz.” – mondta barátjáról Horváth Sándor író, aki több interjút is készített vele.

Szemán Ferenc 2004-ben Ungváron, életének hatvanhetedik évében, váratlanul hunyt el.

Képei megtalálhatóak bolgár, jugoszláv, csehszlovák városok múzeumaiban, New Yorkban, a Modern Művészetek Múzeumában, Izraelben, a kézdivásárhelyi, a lakiteleki, a mezőkövesdi alkotótáborok gyűjteményeiben, és más köz- és magángyűjteményekben, közvetítve egy nagy művész e világról alkotott véleményét.