Toldy György zenei munkássága

Toldy György a Beregszászi Művészeti Iskola nyugdíjas pedagógusa, aki sok évtizedeken át, azaz ötvenhárom éven keresztül foglalkozott a gyerekek zeneoktatásával, zeneesztétikai nevelésével. Igen szerény, minden csillogást, feltűnést kerülő ember. Tanítványai szerették, tisztelték. Ezúttal munkájával kapcsolatos tapasztalatairól, zenei múltjáról kérdeztem, és arról mit is jelent számára a zene.
– Mikor kezdett érdeklődni a zene iránt?
– Ez irányú érdeklődésem még gyerekkoromban elkezdődött. Jól emlékszem, amikor a rádióban valamilyen zenei műsort közvetítettek, én leültem a rádió mellé, s hosszú perceken át hallgattam egy-egy zeneművet. Tettem ezt azért, mert megfogott a mű dallamának szépsége és hangulata, a zenekari hangzás sokszínűsége, anélkül, hogy tudatában lettem volna, mi is az a zenei alkotás, amit hallgatok. Csak később tudatosult bennem, hogy valójában mik is ezek a művek. Csupán néhányat említenék meg ezek közül, mint például Erkel Ferenc „Hunyadi László” c. operájának a nyitánya, vagy Kodály Zoltán „Intermezzo” (közjáték) a „Hári János” c. daljátékból és még sorolhatnánk tovább. Ezen zeneműveket jelenleg is nagyon szeretem.
– Zeneoktató munkája során mit tartott a legfontosabbnak?
– Természetesen a gyerekek esztétikai nevelését a zeneoktatás módszereivel. Azon túl, hogy a tanuló megismerkedett a zenei alapismeretekkel, a zenés ABC-vel arra törekedtem, hogy megismertessem tanítványaimmal a tanulmányozott zongoradarabban rejlő szépséget. Mivel a költő a mondandóját verssel, a festő a megfestett képpel fejezi ki gondolatát, érzéseit, ugyanezt a zeneszerző hangokkal fogalmazza meg, melyet a tartalomtól függően megfelelő formába önt.
– Tudjuk, és sokan tudják, hogy a zenepedagógiai munkán kívül még van más hobbija is, ez a természetjárás, és ami ehhez szorosan kapcsolódik, a táj- és természetfotózás.
– Valóban a természet szeretete jelenleg is él bennem. Azt hiszem a művészet és a természet szoros kapcsolatban van egymással. Amint már az előbbiekben említettem, sok zeneműnek, legyen az hangszeres vagy zenekari alkotás, a természetábrázolás a témája. Életem legszebb, legörömtelibb élményei közé tartoznak a kirándulásaim. A hazai közelebbi tájakon kívül bebarangoltam hegyvidékünk vadregényes tájait is, a Beszkidektől a Borzsa havason át a Hoverláig. Barátaimmal gyalogtúráink során mindig nyakunkban hordtuk a fényképezőgépeinket is. Az emlékfotókon kívül a bejárt tájak szépségeit is igyekeztem megörökíteni.
– Van arra lehetősége, hogy volt tanítványaival időnként találkozzon, valamilyen kapcsolatot tartson velük?
– Sajnos a lehetőségeim igen korlátozottak. Ez főleg egészségi okokkal magyarázható, s azzal is, hogy volt tanítványaim közül nagyon sokan már nincsenek itt, igen sokan áttelepültek Magyarországra. Azonban előfordul, hogy néha valakivel közülük találkozom, s ilyenkor jóleső érzés, ha elmondják, hogy a zenét megkedvelték, s nem egyszer a zongorához ülnek, s igyekeznek egy kedvelt dalt vagy zongoradarabot megtanulni, eljátszani. Nagy öröm számomra az is, hogy tanítványaim közül többen a zenei pályát választották hivatásul. Itt jegyezném meg, hogy nemrégen egy volt tanítványommal találkoztam, aki Magyarországról látogatott haza néhány napra. Elbeszélgetve sorsának alakulásáról, többek között megjegyezte, számára örömet jelentett az, hogy megkedveltettem vele a zenét. Szavai hallatán ez az én számomra is örömet szerez, mert úgy érzem, hogy munkám és fáradozásom nem voltak hiába valók.
– Köszönöm szépen a tartalmas beszélgetést.