Újra együtt a nagy csapat!

Megkezdődtek William Shakespeare A vihar című drámájának próbái a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban.
A Szergej Maszlobojscsikov rendezte előadás különlegessége, hogy a beregszászi társulat fiatalabb színészei mellett abban szerepet kaptak az első kárpátaljai színészgenerációból a Jászai Mari-díjas Szűcs Nelli, Varga József, Trill Zsolt érdemes művész, valamint a Trillhez hasonlóan ugyancsak Jászai Mari-díjjal kitüntetett, és szintén Beregszászból indult Kristán Attila, akik jelenleg a Debreceni Csokonai Színház művészei.
Szergej Maszlobojscsikov rendező, grafikus, forgatókönyvíró, valamint jelmez- és díszlettervező nem idegen a beregszászi színészek többsége számára, hiszen a Csokonai Színházban és Budapesten több előadásban is dolgoztak együtt az elmúlt mintegy másfél évtizedben. Maszlobojscsikov, aki előszeretettel rendez Shakespeare-t, ezúttal az angol szerző egyik utolsó darabját, A vihart viszi színre a beregszászi művészekkel az idei gyulai Shakespeare-fesztivál alkalmából.
– Nem szeretnénk pusztán tündérmesét csinálni a darabból, hiszen egy igen mély filozófiai tartalommal bíró műről van szó – mondta el lapunknak a rendező. – Ez tulajdonképpen Shakespeare utolsó műve, lényegében a végrendelete, egész munkásságának összegzése, amelyet véleményem szerint bizonyos mértékig magáról írt. Természetesen mindenféle találgatások keringenek azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán létező személy volt-e Shakespeare, s ha igen, ki lehetett valójában. De bárki volt is ő, egy létező alkotóról beszélünk, s úgy érzem, ebben a darabban benne foglaltatik a mester művének utolsó akkordja. Számomra ez a dráma elsősorban a gyenge élő és az erős megkövesedett, halott világ viszonyának története. A vihar ezt a témát járja körül, s mi is ezt a mondandót próbáljuk meg kibontani az előadással. Vagyis nem arról van szó, hogy nekünk kész válaszaink volnának a Shakespeare által felvetett kérdésekre, hanem elindulunk egy úton az előadás révén, megpróbálunk e témáról gondolkodni.
Maszlobojscsikov köztudottan nagy hangsúlyt fektet rendezéseiben a színészekre, a színészi játékra. Mint mondja, a színésznek magára kell találnia, ki kell bontania a hozzá közel álló témát a darabban. „Ha ez sikerül, élő és őszinte előadás jöhet létre” – vallja a mester.
A színészek éppen ott­jár­tunkkor igyekeztek „magukra találni” a darabban, így érthetően visszafogottan nyilatkoztak szerepeikről.
Szűcs Nelli (Proszpera, Milánó hercegnője): – Shakespeare drámájának főszereplője, Prospero a mi produkciónkban Prosperává alakul át, illetve Arielt, a szellemet hét lány játssza majd egy helyett, vannak tehát bizonyos változások az eredeti szöveghez képest. Ez azonban annak a filozófiának a következménye, amelyre az előadásunk épül. Amint a darab végén igyekszünk megfogalmazni, kizárólag a jóból, a gyöngédségből születhet valami új. A rossz, a durvaság halott világ. Ha pedig így van, akkor a főszereplőnek nőnek kell lennie, anyának, aki ezt a jóságot igyekszik továbbadni a lányának. A darab végén Proszpera elhagyva a szigetet elássa varázspálcáját és bűvös könyveit, amelyekkel előbb helyreállította az igazságot. Megszabadul a szellemek világától, mert azt mondja, hogy nincs értelme mindentől elzárva élni a szigeten, ki kell menni az emberek közé. Hátha ott, a világban nagyobb haszna lenne mindannak, amit képvisel, nagyobb hatással lehetne másokra.
Rácz József (Ferdinánd, Alonso fia): – Nápoly királyának fia vagyok, aki szerelmes lesz Mirandába, Prospera lányába. Az első benyomásom az, hogy igen nehéz a darab. Meglehet, persze, hogy csak én gondolom nehéznek, s ha az ember tisztán, egyszerűen nyúl hozzá, akár egy meséhez, akkor az eredmény is más lesz. Tartanak a próbák, azon vagyunk, hogy kiderüljön, mi az igazság.
Tarpai Viktória (Miranda, Prospera lánya): – Egy fiatal lányt alakítok, akit édesanyja egyedül, a civilizációtól elzárva nevelt az elhagyatott szigeten, s most kitárul előtte az igazi élet. Drámabeli anyám, Prospera megpróbálja felmutatni a jó és rossz közötti különbséget, azt, hogy hogyan lehet jónak megmaradni a gonosz világban. Szergej (Maszlobojscsikov) ezt úgy fogalmazta meg, hogy a minden emberben fellelhető jó kristályát keressük, azt, hogy hogyan őrizhető, mutatható meg ez a kristály. Shakespeare végrendeleteként tekintünk erre a darabra, ezért az előadásban elhangzanak majd jelenetek, idézetek a Macbethből, a Hamletből, a III. Richárdból is, s ezeken keresztül kutatjuk a zseniális drámaíró üzenetét.
Az előadás a Gyulai Várszínház, a Szentendrei Teátrum, a Debreceni Csokonai Színház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház közös produkciója. A gyulai bemutatóra július 5-én, a szentendreire július 14-én kerül sor. A vihart az ősszel kezdődő új színházi évadban előreláthatóan a kárpátaljai közönség is láthatja – tájékoztatta lapunkat Balázsi József, a beregszászi színház igazgatója.