Zene füleimnek: a táncos kedvű pók legendája

Szerző: | 2020.08.30., 10:00 | Kulturális hírek

Fotó: wikipédia

Kevés pókféle vált annyira népszerűvé, mint a madárpók egyik fajtája, a tarantula. Hírnevét egy róla elnevezett táncnak, a tarantellának köszönheti: a fergeteges ritmusú társastánc harsány mozdulatait állítólag a már említett ízeltlábú csípésétől eredeztetik. A fájdalmas harapásra, tudniillik, a legjobb gyógymód a tánc volt. A legenda a napfényes Itáliában terjedt el a XIV-XV. században, s rá háromszáz évre Szicília nemzeti táncává avanzsált az általában 6/8-os ütemű forma, s északabbra, így Nápolyban is lázba hozta, az amúgy is vérmes olaszokat.

A bájos ugrós, hamar meghódította a világot, s a klasszikus zenében is elfoglalta helyét. Verdi A végzet hatalma és A Szicíliai vecsernye című operájába is belekomponálta a népszerű táncot, leghíresebbé viszont Rossini La Danza (A tánc) című opusában vált. A fülbemászó dallamot Liszt Ferenc is feldolgozta a Zarándokévek ciklusának második részében, s a darab Bellinit, Chopint is megihlette. E zene a világhírű filmben, a Római vakációban is felbukkan: a szép hercegkisasszony (Audrey Hepburn alakításában) ennek hallatán határozta el szökését az aranykalitkából. A bravúrdarabot minden magára adó tenor műsorára tűzte, Enrico Caruso és Luciano Pavarotti egyaránt brillírozott előadásában, korunk világhírű művésze, Rolando Villazón, egy berlini szabadtéri fesztiválon tízezreket hozott extázisba ezzel a ráadásával. Más filmek is kihasználták a műfaj népszerűségét, a Keresztapa című mozi második részének esküvői jelenetét egy másik népszerű fergeteges tarantella-melódia „dobja fel”.

A magyar úri közönség is hamar megszerette a tüzes talpalávalót, egy XIX. század második feléből származó társas-táncrendben is felbukkan a „pókcsípés”:

Keringő: osztrák/ Csárdás: magyar/ Mazur: lengyel/ Tarantella: olasz/ Steyer: steyer/ Tiroli: tiroli.

Fotó: Pacsirta Ruhakölcsönző

Liszt nemcsak a már említett Rossini művet adaptálta, a nagy Oroszországban megszerzett népszerűségét tovább növelte, hogy Dargomizsszkij Szláv tarantelláját átírta, s az „orosz ötök” zenei társaság talán legkevésbé ismert tagjának, Cezar Kjuinak hasonló darabját is népszerűsítette. Mindkettő megismerhető a Hungaroton lemezén, Székely István tolmácsolásában. Az olasz-orosz táncos hagyományt Rachmaninov is folytatta, a tarantellát egyik szvitjébe illesztette.

A hazai táncos lábú közönség körében is egyre népszerűbbé váltak e talján figurák, egy táborban magam is beálltam a tanoncok közé. A lépések nem voltak túl bonyolultak, de a tempó igencsak megviselte a kezdők állóképességét. Egy idő után pihegve ültem le a padra, bámulva a fiatalok életerejét. Jelen sorokat írva népszerű ruhakölcsönzők kínálatában találtam rá az autentikus tarantella-jelmezre, ha szeretik a kihívásokat, ne hezitáljanak, öltsék magukra a piros- fehér-fekete együttest, s gondoljanak hálával a tüzes táncot ihlető pókra!

Csermák Zoltán

Pin It on Pinterest

Share This