Megemlékezés II. Rákóczi Ferenc utolsó országgyűlésének 315. évfordulóján
Február 15-én ünnepi alkalomra gyűltek össze a hívek és az emlékezők a salánki református templomban: megemlékezést tartottak II. Rákóczi Ferenc fejedelem utolsó országgyűlésének 315. évfordulója alkalmából. Az esemény méltó módon kapcsolta össze a történelmi emlékezést és a lelki elcsendesedést.
Az ünnepi hálaadó istentiszteletet Hunyadi Attila esperes tartotta, aki igehirdetését a János evangéliuma 10. részének 16. versére alapozta. Prédikációjában rámutatott: napjainkban szinte megszokottá vált, hogy a rossz hírek kerülnek előtérbe.
Szomorú eseményekről hallunk, családok szakadnak szét, idősek maradnak magukra, és sokan a bizonytalanság terhét hordozzák. De vajon hallunk-e elégszer a jó hírről?
Az ige örömhíre ma is érvényes – hangsúlyozta az esperes. Jézus Krisztus szavai szerint:
„Én vagyok a jó Pásztor.”
A jó Pásztor életét adja az övéiért. Ez az üzenet reményt és kapaszkodót kínál egy zaklatott világban, és arra emlékeztet, hogy a hit megtartó erő még a legnehezebb időkben is.
Az istentiszteletet követően a salánki református egyház énekkara szolgált, emelve az alkalom ünnepélyességét.
A történelmi visszatekintést Csatáry György professzor, a történelemtudományok kandidátusa, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Egyetem Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének docense tartotta meg. Előadásában ismertette a fejedelem utolsó országgyűlésének eseményeit, kiemelve azok történelmi jelentőségét és a korszak sorsfordító döntéseit.
A megemlékezés az emlékmű megkoszorúzásával folytatódott. Ünnepi beszédet mondott Jusztin Miklós, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja. Beszédében hangsúlyozta:
Rákóczi neve nem csupán a magyar történelem egyik legfényesebb fejezetét jelenti, hanem hitet, kitartást és közösségi összetartozást is. A fejedelem alakja ma is azt üzeni számunkra, hogy a szabadságért, a hitért és a nemzet megmaradásáért vívott küzdelemnek mindig van értelme. Akkor is, ha az út nehéz, akkor is, ha az eredmények nem azonnal láthatók.
Különösen felemelő, hogy erre az emlékezésre egy templomban, istentisztelet keretében kerül sor. Rákóczi életében és küzdelmeiben a hit nem pusztán személyes erőforrás volt, hanem a közösség megtartó ereje is.
A mai ünnep mottója – „Velünk az Isten” – ugyanazt az üzenetet hordozza, amely a történelem viharos időszakaiban is erőt adott a magyar közösségeknek:
nem vagyunk egyedül, ha hitünk és összetartozásunk erős.
Az ünnepség méltó emléket állított a fejedelemnek, és megerősítette a jelenlévőket abban, hogy múltunk értékei ma is irányt mutatnak számunkra.
Bocskor Zita