Múltfogyatkozás: Alaphang

Most már értenélek. Nem kérném, hogy máshogyan és másvalaki légy, csak azt, hogy mesélj.

Meséld el az utat, amin jöttél, hogy milyennek láttad az országúti fákat az augusztus kopott fényében, amikor már őszízű a szél. Meséld el, milyen volt az érintés, amit felidéz a májusi fülemüleszó tűnő romantikája. Meséld el, hogyan találtad meg a növekedés embert szülő fájdalmában magad. Mikor érezted először, hogy a tavaszi eső illata mosni kezdi bennünk az emlékeinkre tapadt idő sarát?

Mikor omlott először földig minden, ami voltál? Mikor zártad be a szíved, hogy ne szakítsa meg több csalódás? Mondd, mikor lett teher a reggel madárcsicsergése, ahogy az utca lakói minden nap újra dolgozni indulnak? Mikor futottak ki a színek a szemüvegedből, s lett szürke a világ?

Meséld el, milyen volt, amikor először megláttál engem! Felismerted-e a szememben magad, hogy majd én is a te utad járom? Tudtad-e, hogy súrlódásainkban csak téged visszhangozlak? Szerettél-e akkor is, amikor gyűlölted bennem a nőt?

Hol adrenalin hajtotta, hol félelemtől halvány pulzusként lüktetsz mindennapjaim alján, te vagyok, akihez visszatérek. Létezésed leomlott falának elevenek a téglái, szanaszét hevernek – észre sem veszem: magam építem velük, ahogy halomra hordom. Kényszeresen keresem a rendem a káosz uralta térben.

Kiss Julianna

*Deskó Tamás fotósorozatából nyitott különleges tárlatot március 11-én a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet Beregszászban. A kiállított képekre kárpátaljai és anyaországi írók, költők és irodalomkedvelők írták meg egyéni reflexióikat, melyeket hétről hétre az olvasóink is megismerhetnek.