Múltfogyatkozás: Felújítás

Szerző: | 2021.07.11., 15:02 | Múltfogyatkozás

Fotó: Deskó Tamás

– Késni tetszett.

– Tudom. Szokásom.

– Megszoktam. Biztos oka volt rá.

– Igazából csak állandóan kicsúszok az időből.

– Ez már nem hangzik jól. Nagyon lehangoltnak tűnik.

– Az is vagyok.

– Akkor tessék mesélni, mi történt?

– Tudja, megfogadtam a tanácsait. Hagyok időt magamnak, legalábbis próbálok, de közben úgy érzem, elszalad mellettem az élet, a nagy lehetőségek, és én csak itt toporgok.

– Valamikor toporogni is kell, de szerintem magácska igenis halad.

– Csakhogy én ezt nem érzem. Próbálok mindenütt teljesíteni, de nem sikerül úgy, ahogy tervezem. Se a munkahelyemen, sem a magánéletemben. Nem értem, mi a baj.

– Tehát ha jól értem, úgy érzi, nem felel meg másoknak, ugye?

– Talán igen. De ez nem csak a mások véleménye.

– Valaki ezt magácskának szóvá tette?

– Nem, dehogy, csak úgy érzem…

– Úgy érzi, magácskát lenézik?

– Igen.

– Tudja, ismét érdekes helyszínt sikerült kiválasztania a vizithez.

– Ezt most akarom felújítani. Úgy terveztem, hogy kipofozom, és ideköltözöm.

– Hm. És a bútorokkal mit kezd? Kidobja?

– Dehogyis! Azokat is felújítom. Semmi sem megy kárba. Miért is dobnám ki?

– Pedig egyszerűbb lenne kidobni, és újat venni, nemde? Régiek, kopottak, a katalógusokban már nincsenek ilyenek.

– De miért kéne kihajítanom, ha fel is használhatom?

– Pedig időigényes procedúra ám!

– Igen, de minden bútornak megvan a maga története, már csak ezért is megéri megtartani. Illetve, attól még, hogy sok időbe telik megjavítgatni, nem az jelenti, hogy nem lehetnek hasznosak. Van, amire megéri rászánni az időt. Persze, vannak menthetetlen darabok is, de szerintem itt mindenből ki lehet hozni valamit. Csak hát, nem lesz ez kevés idő, de megéri.

– Magácska nagyon érdekesen áll a dolgokhoz.

– Ezt hogy érti?

– Az előbb tetszett kimondani a megoldást a saját problémájára is.

– Mármint?

– A régi bútorokra időt szán. Felújítja. Új életet ad ezzel nekik. Mióta hevertek itt, kihasználatlanul? Ki tudja. És magácska mégis ad nekik egy újabb esélyt, amit nem időkidobásként él meg. Akkor miért érzi időpocsékolásnak azt, ha toporog, ahogy fogalmazott?

– Szóval a pillanatnyi toporgás is a haladás egy része, ha jól értem?

– Pontosan. Jól ragadta meg a lényeget, mert én valóban a pillanatnyi toporgásra gondoltam, nem pedig arra, amikor valaki az egész életét ezzel tölti. De magácska nem tartozik ebbe a kategóriába, hiszen egyértelműen halad.

– Ezekre így nem is gondoltam.
– A jó dolgokhoz idő kell, gondoljon bele, egy jó bornak mennyit kell érnie.

– Nem szeretem a borokat. De most már mennem is kell.

– Ne hagyja ki a következő kontrollt se.

– Nem fogom. Szükségem van a lelki felújításra is. Remélem, addig befejezem a szobát.

– Legyen úgy! Jó munkát kívánok, mindkettőhöz.

Sz. Kárpáthy Kata

*Reflexió egy fotóra. Múltfogyatkozás című sorozatunk folytatódik.

Pin It on Pinterest

Share This