Polónyi Katalin Textilmúzeum. A szőttesek típusai
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem egyik állandó kiállítása a Polónyi Katalin textilmúzeum. A maga 545 leltározott tételével és folyamatosan gyarapodó kiállításával igen jelentős gyűjtemény a régióban, és színes képes képet mutat nemcsak a Bereg-vidék, hanem egész Kárpátalja textilvilágáról. Az alábbi cikkben a múzeum szőtteseiről lesz szó.
A Polónyi-múzeum több szőttestípussal rendelkezik. A jellegzetesebb és legnagyobb számban lévő darabok a komakendők, díszkendők, törülközőkendők, vőfélykendők, pászkakendők és az abroszok.
A komakendők formájukat és díszítésüket tekintve a legarchaikusabbak. Ebbe kötötték be az ételvivő komatálat, amit a gyermekágyas asszonyokhoz vittek rokonok, ismerősök.
Erre az ágakkal, bokormintával díszített hímzés a jellemző, melyek szimmetrikusan vagy aszimmetrikusan helyezkedtek el (a terítő négy sarkába és az oldalak középvonalára és a terítő közepére). Kedvelt volt a madaras bokorminta. Gyakori emellett az indával és virágmintával díszített komakendő is.
A körben díszített tárgyaknak jellegzetes darabjai a pászkakendők. Húsvét hajnalán a katolikusok a kosárba tett szentelni vitt ételt takarták le a pászkakendővel.
A pászkakendőn a minta mellett ott vannak a nagypéntek és húsvét jelképei, továbbá gyakran az azt kifejező feliratok.
A háztartások legértékesebb, legdíszesebb textíliái az abroszok voltak.
Az abroszokat leginkább két szélből készítették, hogy megfelelő széles legyen. Ezt legtöbbször egyszerűen végigvarrták középen, vagy néha csipkét varrtak közé díszítésül. A gyakrabban használt daraboknak rendszerint csak a két végükön volt hímzett vagy szedett csíkjuk. De az ünnepélyesebb alkalmakra szinte minden házban volt körül csíkos abrosz. Ha a tárgyon a hímzés körben volt, akkor a rojtot is körben vitték rajta. A hímzés leginkább kék-piros színnel történt. Általános volt az abroszok között az is, hogy a két végükön szedett csíkosak, széleiken pedig hímzettek voltak.
Többségben vannak a díszkendők és a vőfélykendők.
A díszkendő gazdagon díszített, felszedéses hímű, általában téglalap alakú szőttes, amelyet ünnepnapokon a szoba díszeként akasztottak fel.
Alját korábban kötött rojttal, később saját kezűleg horgolt vagy boltban vásárolt csipkével díszítették. Ezt a kendőt nem használták törülközésre, kizárólag a szoba díszeként szolgált. A kendőtartóra tették fel, ritkábban az ajtóra akasztották fel szöggel.
A vőfélykendő is hasonlatos a díszkendőhöz. Lakodalmi hosszútörülközőnek is nevezik. Ezek a darabok hosszú, keskeny, mindkét végükön felszedett hímekkel gazdagon díszített kendők. A lakodalmakban használták. A lány férjhezmenetele előtt a kelengye kötelező részeként készítették el a lakodalom napjáig. Számos darab található belőle a múzeum gyűjteményében.
A múzeum szőtteseinek motívumairól a továbbiakban olvashatnak honlapunkon.
A szőttesek típusának bemutatásához felhasznált irodalom:
1. Csiszár Árpád, Felhősné Csiszár Sarolta A beregi népi textíliák lexikona. Debrecen: Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszék. 1983
2. Kiss Nóra „Krisztus se evett kopasz asztalról, neki is megterítettek.” Zalai és somogyi szőttes lakástextíliák. In: Zalai Múzeum 2019. c. 229–250.
3. Pető Lilla A Komatál hagyománya Pest Megyében. In: Szín 24. évf. 3. sz. 2019. augusztus
Gál Adél
Kapcsolódó: