Színfalak mögött: Varga József színművész
Varga József egy rendkívül humoros, határozott és jókedvű személyiség. A beregszászi színház egyik alapító tagja, jelenleg a budapesti Nemzeti Színház társulatának tagja. Amikor csak teheti, Beregszászban is fellép. Őt ismerjük meg ma közelebbről.
– Mesélj arról, hogy hogyan indult a színészi karriered.
– Egy kedves ismerősömet kísértem a Kijevi Színművészeti Főiskola előfelvételijére, mely a beregszászi művelődési házban volt megtartva. Keringőt adtunk elő. Meghajlás után, azt kérték, maradjak, ugyanis engem is szeretnének meghallgatni. Mivel a táncot már látták, ezért verset mondtam és énekeltem. Ezek után azt mondták: köszönik, majd értesítenek. El is felejtettem a dolgot, amíg össze nem futottam Schober Ottóval, a beregszászi művelődési ház és amatőr színjátszó kör akkori vezetőjével, aki közölte velem, hogy mehetek felvételizni! Nagyon meglepődtem, nem akartam menni, aztán mégiscsak Kijevben kötöttem ki.
– Aztán jött Beregszász…
– Pontosan! Hazajöttünk! És a beígért mindenből semmi sem lett. Se épület, se színészház, se költségvetés. Így kezdtük, mentünk, ahová befogadtak: például a beregszászi Bethlen-gimnázium klubjában hoztuk létre a Godot-ra várva című előadásunkat. Előadásainkkal bejártuk Kárpátalját, majd megkaptuk az egykori Oroszlánszálló épületét, ez ad otthont a színháznak ma is!
– Beregszász után hová vezetett az utad?
– A Debreceni Csokonai Színházba. 2006-tól 2013-ig ott tevékenykedtem, és olyan előadásokban játszottam, mint a Macskák szerdája, az Úri muri, A sasfiók, a Ribillió Rómában és még sok más. Ezek után 2013-ban a Nemzeti Színházba vezetett az út. Beregszászt sem hanyagolom el, ott is jelen vagyok a Tóték, a Zoltán újratemetve és az Egyfelvonásos komédiák című előadásokban.
– Van kedvenc előadásod, illetve hogyan történik nálad a felkészülés, szövegtanulás?
– Mindet szeretem, nem tudnék kiemelni kedvencet, viszont nagyon szeretek otthon, Beregszászban játszani. A szövegtanulással kapcsolatban pedig azt tudom mondani, hogy volt idő, amikor több kollégámnak is tudtam a szövegét (természetesen a sajátomon kívül). Ugye, Beregszászban nincs súgó, ügyelő és hasonlók. Itt a színésznek kell megoldania az esetleges problémákat.
– Hogyan jössz ki a társulattal, illetve az újonnan odakerülő fiatal színészekkel?
– Nagyon szeretjük őket, tanítjuk, okítjuk őket, és szívesen dolgozunk velük együtt. Ami a társulatot illeti, kijövünk egymással, és hála Istennek, ez mindhárom helyen így volt.
– Magyar Arany Érdemkereszttel, Mensáros László-, illetve Seregi-díjjal is kitüntettek…
– Abszolút meglepetésként ért, amikor az illetékes hivataltól értesítést kaptam, hogy felterjesztettek erre a díjra, ezzel együtt természetesen örültem neki, hiszen megtisztelő, hogy a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatával jutalmaztak. Illetve 2006-ban Seregi fivérek 2010-ben pedig Mensáros László díjjal tüntettek ki.
– Mivel foglalkozol szabadidődben?
– Annak idején nagyon szerettem horgászni, gombázni, illetve a természetet, a kertet. Örültem és mai napig örülök, ha társaságban, barátokkal lehetek.
– Mit üzensz azoknak, akik ezt a pályát választanák?
– Megannyi szép szakma létezik a világon…
Orosz Veronika