Feltétlenül szeretnék..

… belelátni az emberek agyába. Vajon mit látnék? Nagyon sokan nagyon sokat gondolnak a világról, vagy csak egy tollpihéről. Az könnyű és légies. Persze, aki allergiás, annak egy valóságos rémálom. Ha az orrom csiklandozza, akkor tüsszentek, ha beszippantom, akkor baj, akár fulladás. Kész, vége. Egyszer úgyis meghalok, mint mindenki. Na, de szerintem kicsit sem mindegy, hogy hogyan és főleg mikor. Remélem, még odébb van, de majd mesélek. Persze nem. Azt nem lehet. Legalább is még nem volt rá példa.

Na, de vissza az elejére, mit gondolnak rólam az emberek? Alapvetően kétféle ember van, aki ismer és aki nem. A gondolat szabad, ezért ettől függetlenül mindenki gondolhat bárkiről, bármit.

Mi alapján gondolunk, ítélünk bármit is? Te hogy gondolkozol erről? Szerintem érdemes elgondolkodni ezen, mielőtt bárkiről bármit is gondolunk. Ne hagyjuk, hogy a lustaságunk – és akkor még finoman fogalmaztam – és az ebből kialakuló előítéleteinkre hagyatkozzunk. Az előítélet a lusta ember sportja.

U.I.: Stephen King – akit én a borzongás mesterének tartok – mondta: Attól, akit még nem ismersz, olykor jobbat kapsz, mint attól, akit már igen.

Ne féljetek.

Erbé
Kárpátalja.ma