Tárcajegyzet: kinyírtuk a karácsonyi hangulatot
Az érvágás közelébe kerülök mindannyiszor, ahányszor felcsendül a Lesztkriszmösz vagy valamelyik hasonszőrű társa. Nem lenne semmi bajom a karácsonyi slágerekkel, de az, hogy már nyár óta mindenhol fenyős, piros, csicsás-micsás dekor jön velem szemben úton-útfélen, valahol egyszerre bosszantó és elszomorító. Főleg, hogy azt is látom, hogy a szép kirakatok mögött mentálisan megroggyant családok vannak, akiknek a tagjai szívük szerint szóba se állnának egymással. Világít a tető alatt az égősor, gizsgarácsony az udvaron, balhé odabent. Kicsit grincs vagyok, tudom.
Jézus Krisztus, az Isten fia emberré lett – ez a karácsony valódi megfejtése, amit előre le is lövök.
Ha olvastuk valaha az evangéliumokban a szenteste menetét, feltűnhet, hogy ott bizony a díszlet meglehetősen szerény volt. Nem volt babafigyelővel felszerelt ágyikó, meg pelenkázóasztal, csak egy basic jászol jutott az Emberfiának. És lám, sem a pásztorok, sem a napkeleti bölcsek nem kaptak kiütést attól, hogy nem a luxilakosztály all inclusive részlegében fogadta őket a kis család. Mégis lehozta a vendégséget Mária agybaj és tízfogásos vacsora nélkül, és úgy is jó volt. Ilyen volt az első karácsony.
Aztán fogtuk mi, nagyon okos és intelligens emberek, és a legszerényebb ünnepből megcsináltuk a legnagyobb gazdasági hegyomlást.
Ráadásul mindezt leöntöttük tömény giccsel. Újabban pedig már nyáron elkezdjük a nagy készülődést, mintha decemberben nem lenne elég. Na, így nyírtuk ki a hangulatot meg a karácsony valódi üzenetét.
Mert a karácsony nem arról kellene szóljon, hogy vásároljuk fel a fél üzletet, mintha nem lenne holnap.
Attól nem lesz boldogabb a család, hogy meg van véve a századik drága árucikk. Főleg, ha közben a szokásos balhés hangulat a csúcsra tör, és végül anya kijelenti: „itt akkor is karácsonyi hangulat lesz, ha beledöglünk”. És még csak nem is a háromnapos kajakóma az igazi ünnep. Az összes létező fajta bejgli nevében mondom: ha elreped, akkor elreped, a lényeg, hogy legyen, aki jóízűen megegye, és azt mondja, hogy „olyan jó, hogy együtt vagyunk”.
Van, aki a szakrális részét félreteszi, és a szeretetre koncentrál – ami számomra teljesen belefér, még ha én hívő is vagyok, és számomra valóban Jézus születése a lényeg. Úgy gondolom, még mindig jobb, ha a szeretetről szól valakinek a karácsony, mint a pénztárca és idegrendszer párhuzamos lenullázódásáról.
Szóval, karácsonyi hangulatom nincs, pedig már a negyedik advent itt van. Idén elengedtem a dekort is. Nem vágyom rá. Annyi pirosmintás cuccal ment tele a szemem nyár óta, hogy nem vagyok hajlandó még otthon is elviselni. Szerintem engem akkor fog átjárni az ünnep szelleme, amikor december 24-én ott ülök a templomban, és végre a szívemig jut el a mennyből az angyal. Az szokott lenni az a pillanat, amikor végre elönt a karácsonyérzés.
Sz. Kárpáthy Kata
Nyitókép: AI