Könyvhét ünnep nélkül
Mitracsek Ödön a Vígadó felől érkezett a Vörösmarty térre, sötétedett, már nyolc óra is elmúlott. A téren munkások szorgoskodtak, a könyves pavilonokat bontották, a nagyszínpad már eltűnt, csak néhány ott maradt elem hevert a kövezeten. Nemrég itt még írók, szerkesztő és könyvkiadók osztották meg gondolataikat az olvasókkal. Az egyik munkás kiejtette a kezéből a közeli pavilon hátlapját, ami nagy csattanással találkozott a kövezettel. Mitracsek megrettent a váratlan zajtól. A téren mindenki serényen dolgozott, csak ő állt ott kissé tanácstalanul. Hát vége, megint. Két év után végre újra volt Könyvhét és tessék, pár pillanat és véget is ért. Mobiljáért nyúlt, arra gondolt készít néhány fotót emlékbe, de hamar meggondolta magát, az ilyen emlékeket az ember nem örökíti meg. Visszatette a zsebébe a mobilt és elindult a Deák tér irányába.
…………..
Szeptember 2 és 5 között rendezték meg Budapesten és az ország több településén a 92. Ünnepi Könyvhetet. A szervező, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése sajtóközleményéből megtudtam, hogy Budapesten, két helyszínen, a Vörösmarty téren és a Vígadó téren, 140 könyves pavilonban 173 kiadó árulta a könyveit és egyéb kiadványait. A négy nap alatt, mert könyveséknél ennyiből áll egy hét, nem kevesebb, mint ezer dedikálásra került sor. A forgatagban rengeteg ismerős arcot fedeztem fel: Czakó Gábor, Vámos Miklós, Moldova György, Tóth Krisztina, Kaiser László, Döme Barbara, Böszörményi Zoltán, Balázs F. Attila, Varga Melinda, Ambrus József, Madár János stb. A legnagyobb sor talán Puzsér Róbert előtt volt, természetesen politikai témájú könyvet adott ki, de sok érdeklődő kereste fel Moldovát is.
Az ünnepélyes megnyitót 2-án, csütörtökön 15 órától tartották. Ezúttal Szabó T. Annát érte a megtiszteltetés, hogy a könyvhéttel kapcsolatos gondolatait megossza a közönséggel és megnyitottá nyilvánítsa a két éve várt könyvünnepet. Ünnep, ugyan, már akinek. 2019-ben történt meg az a csúfság a kárpátaljai irodalmárokkal, hogy nem volt saját külön standunk. Az Intermix Kiadó köteteit az egyik felvidéki kiadó fogadta be, nekünk pedig a szervezők adtak egy fehér asztalt egy órácskára. Akik ott ültünk akkor, sejtettük, hogy egy időre ez lesz az utolsó alkalom, hogy a Könyvhéten kitehettük a feliratot: Kárpátaljai Magyar Könyvek. Aztán elmentünk a szokásos helyünkre az Ördög Sarok nevű bárba, ahol mindenki elmondta búját, bánatát, de titkon reménykedtünk, hogy ez csak átmeneti állapot és jövőre minden olyan lesz, mint régen volt. Sajnos nem lett.
Az ünnepélyes megnyitó ezúttal sem maradt fúvószenekar nélkül, a Vám és Pénzügyőrség zenészei húzták, vagyis inkább fújták. A nyomukban lépkedve arra gondoltam, hátha idén is befogadta valamelyik kiadó a kárpátaljai könyveket, hogy az otthoni tollforgatók némelyike itt sétál valahol a téren. A megnyitó után felhívtam Dupka Györgyöt, számos kötetem kiadóját, de nem vette fel, később a facebook jóvoltából megtudtam, hogy Finta Éva és Vári Fábián László társaságában a Könyvhéttel egyidőben zajló berekfürdői írótáborban van. Tehát ők már tudták, amit akkor én még nem. Dupka internetes bejegyzéséből megtudtam, hogy az MKKE új vezetése hajthatatlan maradt és nem állította vissza a határon túli magyar könyvkiadók kedvezményeit, korábban ugyanis ingyen kaptunk pavilont, a magas bérleti díjat az Intermix Kiadó nem tudja kifizetni.
Azért ez a könyvhét sem maradt kárpátaljai szerzők és kötetek nélkül. A Magyar Napló standjánál szombaton Füzesi Magda dedikálta a Tenyered fáin tarka madár című kötetét, a KMTG standjánál pedig három fiatal tehetség Kopriva Nikolett (Amire csak a fák emlékeznek), Kertész Dávid (A keresztűri vámpír) és Csornyij Dávid (A jelző lámpák diktatúrája) várta az érdeklődőket. Utóbbi stand a Rím Kiadó pavilonjának közelében volt, ahol viszont én dedikáltam a korábbi könyveimet és a Magyar Múzsa folyóirat legújabb számát.
Csornyij Dáviddal és Nikolettel személyesen is találkoztam, de sajnos Füzesi Magdához nem tudtam elmenni, viszont Kertész Dávidhoz elküldtem Katzler Hildát és Kalász Mártont, hogy készítsenek néhány fotót, közben egy dedikált példányt is begyűjtöttek. Meg kell említenem, hogy Dávid 2019-ben elnyerte a Mitracsek-díjat. Kötetét ajánlom az olvasók figyelmébe. A könyv már korábban megjelent, én ugyan még nem olvastam, csak a dicsérő hangú recenziókat. Nikolettel most találkoztam először. Természetesen az ő könyvét is ajánlom az olvasók figyelmébe.
Vasárnap a fotózkodás és a könyvcserék napja volt. Este megállapíthattam, hogy közel annyi könyvvel megyek haza, mint amennyivel elindultam. Mozgalmas napok voltak, számos új ismeretséget hozott a számomra a könyvhét, több felkérést, jó volt újra látni a régi barátokat. Sok íróval csak itt szoktam találkozni évente egyszer, ilyen például a felvidéki Oros László, akinek magánkönyvtárában külön Kárpátalja részleg van. A 92. Ünnepi Könyvhét, 2003 óta járok ki rendszeresen. Nagyon sajnálom, hogy idén sem volt kárpátaljai pavilon, ez a tény számomra elrontotta az ünnepet.
Lengyel János