Ma is felkelt a nap…

…vagy nem? Minden úgy történt ma reggel is, mint tegnap, kicsit a reggel ugyan csípős, de hamar melegít a nap, levegőt, a bőrünket, tulajdonképpen mindent. Az élet szép.

Kinézek előbb a fejemből, majd a rolót felhúzva az ablakon, és ugyanaz a látvány fogad. Poros utca, parkoló autók, pléhgarázsok. Lehetne szebb is, de én szeretem, mert az ablakon belül, ahonnan kinézek, az az otthonom.

Hess szentimentalizmus.

Reggeli rutin, nem sorolom. Elindulok a városba, ismerős és kevésbé ismerős arcok. Egyre több az ismerősnek tűnő ismeretlen. Mindenki próbálkozik valamivel, Szia! Privet! Tipikus mai hétköznap, de unalmasnak nem mondhatnám, csak most a sokszor emlegetett apróságokra figyelek. Három napja nem szedem az allergiabogyómat, kezdek szenvedni a szokásos tünetektől, egy hatalmasat tüsszentek, majd kiesek a saját fejemből. Összeszedem magam, és lassan körbenézek, mert mintha valaki rám köszönt volna. Tekintet találkozik, és megismétli, Egesszsegedre?

Sétálok, árnyékban azért még hűvös van, de napon már szinte perzsel. Szép nyarunk lesz, az biztos.

Ui.: Egyre jobban zavar, hogy húsz év alatt nem tanultam meg a többségi nyelvet.

Erbé
Kárpátalja.ma