Mire nekünk a halloween?
Narancssárga, fekete, fehér dekorációk, halált idéző motívumok, pókhálók és halálfejes kézműves díszítések kerülnek szemem elé, ahogy a kirakatok előtt járok, vagy a közösségi oldalakat böngészem. Az új trend már nem annyira új. Csak újabb és újabb vetületeit és tereit fedezhetjük fel.
A korábbi években erős tiltakozás indult A halloween nem ártatlan pótfarsang! szlogennel. Jómagam is ragadtam tollat a „divat” ellen. Keresztény körökben ma is úgy vélik, hogy az alkalom nemcsak divatként átvett jópofa szokás. De miről is van szó akkor? Miért fontos a magyar embernek egy angol földön virágzó szokás? Holott megvan a sajátunk!
Túl vagyunk már a gyermekkori töklámpás faragáson, mely jó bulinak bizonyult és hangulatos elfoglaltságot jelentett. Akkor a háttérben a gyermeki játék állt csupán, mögöttes tartalommal az utóbbi években telítődött, és nyert egyre több teret.
Sokan úgy vélik, kiváló közös program a gyerekekkel. És ezt a felnőttek maximálisan megtűzdelik jelmezekkel, rémisztő alakokkal és az üzletek által kínált szükségtelen és teljesen felesleges árucikkekkel.
Az angol halloween kifejezés szó szerinti fordításban a mindenszentek (All Hallows) előtti estét jelenti. Ősi kelta ünnep, az Írországban és Skóciában élő törzsek ezen a napon ünnepelték az újévet – a samhaint, vagyis „a nyár végét” – és ilyenkor egyszerre hódoltak a Napisten és a Holtak Ura előtt.
Sokan nem tudják, hogy egy ősi pogány halotti kultusszal állunk szemben. A kelták október 31-én állatbőrökbe öltöztek, és áldozatokat mutattak be két főistenüknek. Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között. Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek, s addig barangolnak, amíg meg nem találják egykori lakhelyüket, és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni a világba. A kelták pedig különféle módon védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen.
Láthatjuk tehát, a halloweennek köze sincs a magyar kultúrához. Csupán a dátum egyezik. Az, hogy egyes keresztény ünnepek miért esnek egybe valamely ősi rítussal, talán valamiféle pasztorációs megoldás lehetett az egykori egyházi vezetők részéről. De vajon miért bátorítjuk akkor gyermekeinket a halloween ünneplésére? Miért „jópofa” ennek a rítusnak a reklámozása az óvodákban, iskolákban, közösségi tereken, na és családon belül?
Környezetünkben egyre inkább jellemző lett a mindenszenteket megelőző nap bulizós, játékos hangulata. A jó móka beszivárog. Főleg a gyermekek kapnak előszeretettel az alkalmon, hogy boszorkányos és ijesztő ruhákat öltsenek. Ugyanakkor felnőttek is átesnek bizonyos ponton. A szalonok időpontjai mind foglaltak. A sminkesek ezúttal vérfagyasztó festéseket készítenek.
Ne keverjük össze a dolgokat! Ne akarjunk a mindennapjainkba oda nem illő komponenseket illeszteni! Ragaszkodjunk inkább saját népünk szokásaihoz! A magyar hagyományok szerint két ünnepet különböztetünk meg ebben az időszakban: Mindenszentek napját és a halottak napját. Mindenszentek napja november elsejére esik, és ezen a napon egyes felekezeteknél ma is szokás a temetőkertekben az előzően rendbeszedett sírokon a gyertyák gyújtása, amikor is elcsendesedve, kicsit megállva és megpihenve szeretteinkre emlékezünk. Ekkor a lélek halhatatlanságába vetett hit a legfontosabb.
Gál Adél