Tárcajegyzet: azért is kivárjuk!

Ahogy az év első havazása, úgy varázsol el évente a tavasz térhódítása is. A napsugaraktól rügyesre borzongott fák, a meleg hatására előmerészkedő bogarak, és a szebb napok ígéretével incselkedő, utánozhatatlan illat, melyet csak hunyt szemmel érezhetünk igazán.

Idén ez késni látszik. Van, aki szerint azért, mert utolsó időket élünk, és már minden rendetlen. Az időjárás is. Kitörnek a 800 éve szunnyadó vulkánok, világjárvány tombol, háborúk és természeti csapások pusztítanak.

Mások szerint korábban is volt már hasonló, és még sokszor megismétlődik. Egyszerűen a média térhódítása miatt szélesebb a látókörünk, többségünk pedig fogékonyabb a negatív dolgokra. Sokkal intenzívebben tudunk együttérezni, ha összedől egy vadidegen háza, mint annak, ha valaki újat épít. A bánattal könnyebben azonosulunk. Talán, mert abban nagyobb a gyakorlatunk.

Erre a tulajdonságunkra építenek a televíziós csatornák híradós műsorai is. A nézőt megrázó dolgokkal lehet igazán lekötni, de a sok tragédia olyan benyomást kelthet, hogy jó dolgok már nem is történnek, hiszen jó hírek már alig vannak. Ha csak az nem, hogy pandakölykök születtek valamelyik állatkertben. Pedig igenis történnek. Legfeljebb kevésbé „hangosak”, vagy tovább tart a létrejöttük.

A mai nap jó híre, hogy a tavasz nem marad el – csak késik.

A fák virágba borulnak, a fű zöldülni kezd, a most még kellemetlen szél melegre vált. És életerőtől vibráló zsongás tölti majd ki a tél által itt felejtett csendet. Lehet már holnap, de az sincs kizárva, hogy még ma. 

A késés miatt talán nagyobb örömmel fogadjuk a megszokottnál, ha a naptári és csillagászati után végre beköszönt a hőmérsékleti tavasz (karöltve a pollenszezonnal).

Kuzsi

Kárpátalja.ma