Tárcajegyzet: Elkezdtem…

..használni a lányom ebook olvasóját. Tele van izgalmas furcsaságokkal. A képernyő teljesen sima és gyakran nem értem, hogy miért nem működik az érintőképernyő. Körülbelül tíz, tizenkét perc eltelik, mire rájövök az okára, hogy nem az, mármint nem érintőképernyős. Ettől egy kicsit régimódi, olyan nyolcvanas évek, vagyis analóg. De rengeteg élményt is nyújt. Nem izeg-mozog a képernyő minden érintésre, ha akarom, ha nem. Cserébe a két szélén elhelyezett gombokkal lehet mozgatni a lapokat.

Valójában, természetesen nem az eszköz, hanem a rátöltött tartalom teszi izgalmas értékké. A könyv könyvek között is van kevésbé értékes, hiába van teleírva. Nekem, többek között egy Bonc Géza könyv van letöltve és kezdtem el olvasni, ugye van köztetek olyan, akinek nem kell elmagyarázni ki volt ő!? De a lényeg, hogy olvassunk, mert különben nem lesznek gondolataink és mindig azt hisszük majd, hogy csak nekünk van és lehet igazunk a világról, az életről, szerelemről és a jövőről.

Az olvasás a nézőpontváltás technológiája. Ha valaki más gondolatai járnak a fejünkben, az ő nézőpontjából szemléljük a világot. Nem egyszerűen befogadjuk azokat a látnivalókat és hangokat, amelyeket első kézből nem tapasztalhattunk meg, hanem belépünk az illető fejébe, és átmenetileg azonosulunk a véleményével és a reakcióival. Ezt egy Steven Pinker nevű pszichológus mondta az olvasásról, nem én.

Olvass, olvass, hogy láss! Ezt én mondom, a lányomnak is, aki, most sokat youtube-ozik.

U.I.: Ozzy Osborne mondta, hogy nem emlékszik a nyolcvanas évekre. Lehet, hogy neki van igaza.

Erbé
Kárpátalja.ma