Te is hétvégi feleség vagy?

2022 februárjában megváltozott valami az életedben. Megváltozott minden. Vagy mégsem változott semmi?

Ugyanúgy feleség maradtál, anya maradtál, van otthonod, férjed, gyereked, kutyád, macskád…

Reggel felkelsz, felkelted a gyereket, elkészíted, viszed oviba, iskolába. Végigdolgozod a napot, indulsz a gyerekért, irány haza, ahol várnak az otthoni teendők. Csak egy kicsit másképp.

Reggel üres ágyban ébredsz, délután már nem várod haza a férjed. Ma épp csapot kell szerelned, holnap meg kell nézned a tetőt, mert beázik. Az autóban valami kattog, rezeg, nyikorog. Nem baj, majd megnézed valahogy, esetleg találsz egy szerelőt. Közben rotyog az étel a fazékban, kibújna, de még időben megkavarod. Többet kell főzni, vinned kell magaddal. Vajon átengednek vele a határon? Visszagondolsz a legutóbbi esetre. Enyje-bejnye – mondja a határőr és lekezelő pillantást vet rád, mintha bűnöző lennél. Pedig Te csak egy kis hazait…

A gyerekre nem marad idő. Régen is alig volt, már-már betábláztad az idődbe azt a fél órát, amikor olvasol neki, vagy csak egyszerűen ülsz mellette és adogatod neki a ceruzát. Szemmel tartod, de már a pakoláson jár az eszed. Gyomorideged lesz, ha arra gondolsz, hogy megint várnod kell a sorompó előtt. A gyerek nem bír majd állni, várni. Hisztizni fog, toporzékolni, napszúrást kap, megfázik, elázik. Gyorsan elhessegeted a gondolatot, ezúttal biztos könnyebb lesz.

A hétvégére gondolsz. Az hajt, hiszen visszakaphatod két napra a családod, a régi napokat, amikor még olyan természetes volt az, amiért most folyamatosan tenned kell.

Végre valahára eljön a hétvége. Elrepül. Nem is tudod felidézni, hogy mit is csináltatok, mert vasárnap este van, rohansz a gyerekekkel haza, pakolsz ki-be: holnap hétfő reggel, elölről kezdődik minden.

Lenyomod a hétfőt, keddet, a kötelező telefonbeszélgetéseket, amik nem szólnak másról, mint arról, hogyan telt a napotok. Aztán szerdától már tervezel, várakozol, készülsz. Egy újabb villámhétvégére.

Mégis örülsz. Örülsz annak, hogy nem kell naponta féltened, rettegned, hogy mi lesz holnap. Örülsz, hogy nem hetente egyszer beszélhetsz vele telefonon suttogva, ahol nem mondhat semmit az árokból, csak annyit, hogy még életben van…

Hamvas Béla jól mondta: „Csak akkor kezdődik az élet, ha az ember nem tudja, hogy mi lesz.”

mk

Kárpátalja.ma