Valóságok párbeszéde: eredendő vágy

mikor lépteid nyomán elválasztottam földet az égtől, csak a híd maradt. Ténfergő, tántorgó, bizonytalan köveinket a folyó lassan elsodorja. Janus álarca mögül félmosolyával rákacsint a pallók közti hiányra, s a kifeszített kötélzet utolsó táncába kezd az átölelt végtag birtoklásáért.

akkor a víz sodrásában arcokat láttam, azokét, akik simára csiszoltak, ahogyan a folyó a köveket. az évek vagy a sodrás erőssége miatt homályos, széteső vonások voltak ezek. mélyen belevésődtek a szürkeállományom celláiba. együtt őrizzük gyermekkorom és fiatalságom.

most perspektívába tekeredik a csillogó folyam és kavicsokat szór a sziklák helyére. Szaggatott, kataton tánca csupa sekélyesség, csupa visszatükrözött vágy. A part a hídról, a híd a partról álmodik. Ezek csak szavak, azok csak színek, köztük kifeszítve a közrefogott hiány.

horváth attila nb

*Végh László kárpátaljai fotósorozatából nyitott különleges tárlatot a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet február 24-én, Beregszászban. A kiállított képekre kárpátaljai és anyaországi írók, költők és helyi irodalomkedvelők írták meg egyéni reflexióikat, melyeket hétről hétre az olvasóink is megismerhetnek.