Valóságok párbeszéde: Ima
„Irgalmasságnak Atyja!
Köszönöm, hogy egy újabb napot élhetek meg. Hálatelt szívvel nyitom ki a szemeimet reggel, hisz ismét Téged dicsőíthetlek, a Te teremtésedben gyönyörködhetek.
Kegyelmes Uram! Köszönöm neked a keserű poharat…”
a fájó múltat a folyamatos újrakezdést s a pofonokat amik megmutatták hogy sebezhető azt gondolta nem történhet rosszabb vele az ikrek halálánál mégis akkor veszett el teljesen amikor Imre egyik dühkitörése után felvette a legmázosabb tekintetét és a világ legtermészetesebb módján kérte el a szomszédból a légymérget, amit aztán úgy öntött le a torkán, mintha a reggeli első pohár borát inná meg – Sanyi máig nem bocsátotta meg magának, hogy akkor segítőkész szomszéd volt – még most időskorára sem tudta felfogni azt hogyan kényszeríthette térdre a halála ennek a zsarnoknak ennek az esküszegőnek akinek a legszörnyűbb perceit köszönhette s aki a fruskaként fellángoló szerelem utolsó foszlányát is hetek alatt kitörölte pontosabban kiverte belőle azt mondják hogy a legnagyobb rabság az alkohol neki az egyetlen menedéket jelentette akkor az egyedüllétben mert nem tudta kezelni a magányt
„Hogy jajveszékeltem a négy fal között, az ajtófélfát kapartam, hogy senki se fogja meg a kezemet. Nem is sejtettem, hogy Te, jó Atyám, mellettem álltál, csak azt vártad, hogy észrevegyelek. De Te kitartóan kopogtál, hogy tegyem le a lelkemet rothasztó terheket, és nyissak ajtót végre. Összetörted a fiatal testet, hogy a vén, zörgő csontjaim alatt építhessem fel magamban a Neked szentelt oltárt.
Dicsőség Neked érte, ámen.”
Pallagi Marianna
*Végh László kárpátaljai fotósorozatából nyitott interaktív tárlatot a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet február 24-én, Beregszászban. A kiállított képekre kárpátaljai és anyaországi írók, költők és helyi irodalomkedvelők írták meg egyéni reflexióikat, melyeket hétről hétre az olvasóink is megismerhettek.