A kis sikátor balladája

fekszik a katona Bahmut városában
Bahmut városának kis sikátorában

fekszik a katona talpig vörös vérben
még a nap is megáll a ragyogó égen

anyját szólongatja anyja hangját hallja
a fekete föld is rázkódik alatta

anyám édesanyám mért szültél meg engem
hogy katona legyek embereket öljek

anyám édesanyám vigyél engem haza
temessetek engem a hazai földbe

édes fiam János hogy vinnélek haza
messze az a város nem találok oda

édesanyám hogyha itt lesz nyugvóhelyem
az ég madarai siratnak el engem

betakarnak engem az Isten könnyei
eltemetnek engem egy lövészárokba

édes fiam János elemészt a bánat
magam halálával bár megválthatnálak

bárcsak én feküdnék tölgyfa koporsóba
templomunk harangja bárcsak értem szólna

feküdt a katona Bahmut városában
Bahmut városának kis sikátorában

feküdt a katona talpig vörös vérben
még a nap is megállt a ragyogó égen

az égi madarak mégis elsiratták
az Isten könnyei mégis betakarták

Füzesi Magda

Forrás: Együtt folyóirat (2023/2)