A nap verse: Czébely Gabriella: sorsom

gyökeret vertem veled itt
más a sorsom már nem lehet
de megkövült mellkasomban
reccsen a lelkiismeret

fekszünk a közös ágyon
hajam sátra arcodra hull
s míg téged az álom ringat
az én szívem dobol vadul

mert ahhoz hogy itt lehessek
teveled én egyetlenem
odahaza kellett hagynom
ősi éltető gyökerem