A nap verse: Kecskés Béla: Hét óra
A hegyről épp most
jött meg anyám,
földes kapáját már
letette.
Hogy el is tudok fáradni! –
sóhajt,
míg leül a ház elibe,
székre, hogy hátát megnyomogjam.
A homlokán száz pici cseppke,
kopott szobor kis vézna teste.
S megöleli két révedő szemem,
s megöleli
a szótalan este.
Forrás: Kecskés Béla: Pattog a rozsda című kötete, Galéria kiadó, Ungvár – Budapest, 1992