A nap verse: Kovács Vilmos: Búcsú

 Letörlöm arcomról a nyálat
s szembefordulok a széllel.
Költöző madaram, szép bánat,
hová szállott?
Te őrizted, te beszéld el.

Állok az idő bal markában.
Nem fog rajtam vád sem, per sem.
Csillag ég kék szemem sarkában.
Merre mutat?
Elvesztetted legszebb versem.

Nyomodba szegődtem, kortesed.
Vadul vertem tányért, dobot.
Tomboló viharunk port evett
s csendet ellett.
Hallod? A Föld szíve dobog.

Azt hittem, csak annyi most a dal,
réztrombitás, dobos marsok.
Vaskalapod hátán rozsda mar
titkos címert.
Tenyeremben harkály harsog.

Faragott vándorbot vállamon.
Előttem óperenciák.
Kiszolgált béremet rád hagyom.
Tarisznyámban
megtört cipó: egy fél világ.

Forrás: def.hu