Itt kell lenned a jelenben, itt élni a mában, napról napra megfürödni a lét áramában! Mosolyoddal világítva be a szép világod, megszépül, ha képzeletben már is annak látod!
Te teremted holnapodat, ne lógasd hát orrod, a teremtés tudományát szép lelkedben hordod! Ne panaszkodj, ne siránkozz, keress inkább szépet, amerre a figyelmed jár, azt adja az élet!
Sose bánts mást, legyél kedves, s hidd el, ez varázslat, próbáld mindig az ég felé görbíteni szádat! Ne hagyd, hogy a panaszkodás téged földre húzzon, a szépséges álmaidból többet összezúzzon!
Találd meg a napjaidban a rád váró szépet, őrizd meg a pillanatot, mint kedves fényképet! Elevenné álmaidat könnyedén tehetnéd, ha jóleső érzésed gyakran elővennéd!
Álmaidból teremthetnél élő valóságot, és életre is hívhatnál egy vidám világot! Más arcára mosolyt csalva, te is szebben élnél, mosolyoddal, kedvességgel más szívekhez érnél!
Váljon ez a hangulatod így mindennapossá, összepiszkolt hétköznapot így tisztára mossál! Emeld fel a fejedet és bátran nézz a napba, mély légzéssel, jó levegőt szívj csak önmagadba!
Nézz végig a világodon, s érezd, minden rendben, őrizd meg a nyugalmadat, rend legyen lelkedben! Ennyi kell a világodhoz, csak kezdj így el élni, s akkor merhetsz egy sokkal szebb holnapot remélni!
