Babits Mihály: Tavaszi zápor

Tavaszi zápor… bús barátom,
fáradt vagy és szomoru, látom:
tán sírhatnál – nevetek én!
No bizony, ilyen nagy legény!

Lásd másnak is volt baja szinte,
más is volt már szomoru, mint te,
és könnye, mint folyós parázs:
nem kellett a vigasztalás.

De víg szavak… tavaszi zápor…
kiragadták a mélaságból
s mint horgony, parthoz vert hajót,
örömbe vonták kis kacsók.

És hullt a, hullt a csók a bajszra,
mely félreállt csáléra, hajszra,
tavaszi zápor… hullt a csók:
öleltek a bársony kacsók.