Bakos Kiss Károly: Dsida

Angyalbeszéd a szád
Örök „ifjú poéta”
Napeső se kell
Puha séta
Tavak lapja se már
Csak a
Zsoltárok
Psalmusok
Isten-vágya reszket…

Mint szőlőgerezdet
Isznak visznek
Bár utódaid
A szépbeszéden élők

Mert ládd-e a szónkat
A rongy idő kimarja
A tájból
Utána bárhol
Nincstelen a
Lélek
Kell hát a bátor
A nem-akármi ének
Nem-akármi mámor…

Mint szőlőgerezdet
Isznak visznek
Már utódaid
A szépbeszéden élők

Bár honnod már
Az érdemelt
Öröklét
Bár élő bokraink
Ágait letörték
Te túlvilági nyelven
Súgod a világba
Azt hogy soha
De sohasem hiába…