Bakos Kiss Károly: Útlevél

(vers vendégszöveggel)

Az útlevélben nem lakom
A kép se rajt’ nem én vagyok
Ha visszahoz mi el se hajt
A sorompó se végtagom
A pult mögött nem áll az õr
Nem kérdi merre mért megyek
És nem vigyázza puskacsõr
Sem ide-oda léptemet
A négyzetek betétlapok
Aggálya engem nem kerít
Kitölti bár a megszabott
Idõhatárt a létem itt
Hogy meddig szól a vízumom
Azt halandó nem éri át
Csak önmagamnak mormolom
Te bolond hány hét a világ
S ahány a hét hát annyi táj
Akár ha el sem mozdulok
Mert szól a szív és szól a száj
De az útlevél nem én vagyok

Forrás: Együtt folyóirat