Balla Teréz: Béke

Mikor a reggel fehéren izzik,
egy madár lágyan kibontja tollait.
A fák kitárt karjáról lehull a csönd.
A szemekben színekké lobban a közöny.
Nesz lebben az ég szőnyegén.
S csilingelve körénk hull a fény. 

Forrás: A hallgatás oszlopai