Csontos Márta: Éjszakai városnézés

Az árnyékok sötét szőttese
mögött valami egész éjszaka
dolgozik, én meg ott kóválygok
elérhetetlen lépcsőfeljárók
és utcatáblák között, nem értem
az engem körülvevő hangokat,
ismeretlen arcok követnek,
jönnek mögöttem, mint gazda-hű
bumeráng, minden éjszaka jönnek
ugyanazok az elérhetetlen helyek,
s a folytonos éjszakai műszakban
szappanoperahősként énekelek.

Nem tudom az irányítószámot,
csak megyek át a hídon, repülök
fekete falak fölött, követem a
folyó áramlási irányát, fövenyben
felejtett lábnyomokat keresek.
Nincsenek arcok a közelben, akik
ablakot nyitnak az éjszakára,
nincsenek elmémbe nyomuló
fáklyaláng-tekintetek. Nincs, ami
bevilágítja a lepkeszárnyú eget.

Sodor a közömbös tömeg, elvesztettem
minden kapcsolatot, állati zűrzavar
lett a világ, mellemen ül hű kísérőm,
a csupasz, sarkvidéki hideg.

A város, a hegyek, az idegen érintések,
az arcomba bámuló szemek tapadnak
rám, éjfélkék takaró az álom, elmozdítható
koporsófödél, megzavart templomi csend.

Ott fekszem magzati burokban, s készülődöm,
hogy majd hajnalban újra születhessek

Forrás: Együtt folyóirat