Füzesi Magda: A formán innen

 Túl minden jelzőn és rendelésen
                                                 Meglapul a dolgok lelke.
                                             (Dsida Jenő: Túl a formán)

A domboldalon fészket rak az ősz,
a szénaboglyák földbe gyökereznek,
hazudj, jó tükröm, pár ránccal kevesebbet.
 

Az ég peremén hideg hold matat,
beszövi csenddel a fakó vidéket,
hol a nap vége, hiába is kérded.
 

Egy papírfecnin egymás alatt szavak:
kenyér, tej, alma, egy Csehov-darab,
és a jövő is, leírva-leíratlan.
 

Mert túl a formán úgyis egyre megy,
esteledik már a kopár kertben,
én Istenem, ugyan hová siettem?

Forrás: Confessio

(Nyitókép: Magyar Múzsa)