Hervay Gizella: Nosztalgia
Egy nap hazamegyünk fapados vonaton, nem viszünk mást, csak a régi szavakat, majd rajzolunk az ablakra és énekelünk és visszaköszön mindenki, aki leszáll; egy nap hazamegyünk, senki sem néz ránk, csak tudják: ott vagyunk, nem kell szégyellnem a kezem, hogy kifordítva ölembe hull; egy nap hazamegyünk, hazavisz mindenkit a fájdalom, szemek alatt a karikák szembeköszönnek, torkunkban az ismerős víz íze; egy nap hazamegyünk, két maroknyi szóval, és egy krumpliföldön előrebukunk.
Forrás: MEK
Nyitókép: Fischer István / Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteménye