Ihor Rimaruk: Megvilágosodás

ó isten két középkorúnak
emberként jelenj meg
július mottója ez fény és félelem
fohász a szakadék felett
ragyogó

az egész benned megtestesülten
áll kezét vállamra helyezve
a nyár dallama csupán a szem
billentyűk csillogása

talán

* * *

Nem találtok engem itt már.
E világvégi szegleten
augusztusi tengerem vár,
pontos dátum jegyemen.
Szerencsének ott a patkó,
halfogáshoz -- háló, szakadt…
néha egy-egy ihletett szó
véletlenül meglátogat.

Általnéznek itt a vízen
a kövek és a moszatok.
Éhes lelkemnek malasztért
imádkozom, ahogy tudok,
másért: tüskebokor szaggat –
vártam volna olajfák közt…
Ha vesztettem, sajátomat,
nem kap az, ki nem könyörög.

Negédesek nektárt nyalnak,
keserűek füvek mérgit –
ne keressetek engemet:
nem soká leszek én itt.
Ismét eltűnök, uraim,
s túl a néma sötétségben
töviskoszorúm lesz az ég,
s pontos dátum keresztemen.

Czébely Lajos fordítása

Forrás: Együtt 2009/3

Nyitókép: Ukrlib