József Attila: A pap mosolyog

A pap mosolyog és derűsen
gondtalan üdvü istent dicsér,
darazsak dongnak s poros uton
végig zümmögő gyásznép kisér.

Egy barna és ijedt leányka
ablakhoz nyomja orrocskáját
és papája egy pipaszárral
megveregeti farocskáját.

S harmatos füvek gyenge ízzel.
A fákon hajnali pirosság,
lombok zizegnek, szöcske ugrik,
a pókok hálójuk foltozzák.

Emlékem egyre merevebb lesz.
Egy spicli rábök homlokára,
síromig setteng s jó kutyámat
nem uszíthatom többé rája.