Kiss József: Az örök szépnek

Az örök szépnek, örök ifjúságnak
Utolsó álmát veled álmodom,
Te elmúlhatsz, te elhervadhatsz másnak:
Én hervadásod látni nem fogom.

A szellő, melyre te a kelyhed bontod,
Melytől szépséged telje teljesül:
Éltem fájáról az utolsó lombot
Rázza le lassan, kérlelhetetlenül…

Te, válladon a királyi palásttal,
Bevonulsz büszkén, diadalmasan,
Míg engemet a túlsó kapun által
Már kifelé visz magányos utam.