Kovács Vilmos: Mi ma is becsaptuk a Törvényt

Két karodban még ölelés remeg.
Ülsz, tíz körmöd a vaságyba vágva.
Itt vergődik szememben a szemed,
s rámlihegi szád tüzét a párna.

De hazudik ruhád tépett rongya,
s két szemedben a könnyekbe tört fény,
és felsebzett ajkad némán mondja,
hogy mi ma is becsaptuk a Törvényt.

Becsaptuk a Törvényt s magunkat is.
Búcsúzáskor a mosolyunk hamis.
Mégy, meg-megállsz, tétova a lépted.

Otthon percek mérik az éj hosszát,
s gondolatban míg visszaérsz hozzám —
kint a csillag-gyertyák mind elégnek.